Titeket nem idegesítenek az ilyen szülői felfogások?

Manapság nagyon szélsőséges példákkal lehet találkozni gyermeknevelés terén.Még nem gondolkodtam rajta ez minek köszönhető.

De abban biztos vagyok, hogy államunk célja, hogy birkákat neveljünk a gyerekekből, ezt bizonyítja a katasztrofális oktatási rendszerünk.

A gyermeknek korlátokat kell szabni. Ez nem elnyomás. A gyereknek meg kell tanulnia, hol vannak a határok. Mindent, amit az életről, a társadalomról tudni kell, a közvetlen környezettől, így elsősorban a szülőktől tanulja meg a gyerek.

A gyerek nem egyenrangú a szülővel. Akkor lesz az, ha cselekvőképessé válik, addig a szülők felügyelete alá tartozik. Ha a szülő azt mondja, hogy nem, akkor nem.

Az idezet kicsit hosszabb mint amit te kimasoltat:

Azért, hogy valaki elérjen valamit az életben, meg kell dolgoznia érte.

Lehet hogy a szulok meg a nevelesuk nem tokeletes, de sok mai fiatal hallani sem akar az utobb mondatrol. A gyereknek igenis meg kell tanulni hogy a szulo nem a kivansagteljesito dzsin, a penz nem fan terem, es a nap se kamaszok korul forog.

T0ba-val értek egyet.

A szülő készíti fel az életre a gyereket, ha nem szab határokat, akkor a gyerek nem fogja megtanulni, hogy mit lehet és mit nem.

Attól, hogy leszidnak/tiltanak valamit és ez neked rosszul esik, attól még hosszú távon profitálhatsz belőle. Ez nyilván néha jogos, néha nem, nincs tökéletes szülő.

Akinek mindent megengednek otthon és semmilyen elvárások nincsenek vele szemben, abból senki nem lesz. Azt hiszi mindent megkaphat és semmiért nem kell megdolgozni, nem fog tisztelni senkit, aztán 30 évesen majd csodálkozik, hogy milyen szerencsétlen hogy még mindig otthon lakik.

A mostani gyerekek nagyon nagy része ilyen, az egyszerű % számítást sem értik, de szeretik azt firtatni, hogy ezt meg azt minek kell tanulni. Én ezt elsősorban a szülők hibájának tudom be.

Nagyon nehéz jól és következetesen nevelni.

A világban jelenleg szabad verseny folyik, egyelőre tudtommal még jobbat nem találtak. Minden ember ennek az állandó versenynek a részese, aki jobban/gyorsabban csinálja meg ugyanazt vagy olyat is tud, amit az emberek 95%-a nem, azt jobban meg fogják fizetni, többet fog érni a tudása.

Ehhez a tudáshoz sok szorgalom és némi tehetség kell. Ebből az előbbire lehet nevelni a gyerekeket és kell is.

"Engem nagyon idegesít amikor egy szülő elnyomja a gyerekét és azzal menti magát, hogy jót akar neki."

Miért lenne már ez mentegetés? A szülő dolga hogy felnevelje a gyerekét és embert faragjon belőle. Ebbe beletartozik hogy felelősségteljes döntéseket hoz, mivel erre egy kiskamasz - akármennyire is önérzetes, és szeretné magát többnek gondolni, mint ami - még nem képes.

A szulonek kotelessege a gyereket nevelni, mivel a szulo felel a gyerekert, es nem a gyerek a szuloert. Nyilvan nem mindegy mit ertunk elnyomas alatt. Egyenrangu nem lehet, mivel meg nem felnott ember, a jog sem ismeri el felelosnek a donteseiert, nem veletlenul.

Nyilvan nem a nagykoru, szulok nyakan lebzselo "gyerekrol" beszelunk itt, hanem a meg nevelendo korban levorol.

Mashogy kell kijelolni a hatarokat egy otevesnek, mashogy kell mar inkabb meggyozve/terelgetve mint parancsolva nevelni egy tizenevest, es megint mashogy kell viszonyulni egy meg velunk elo de mar felnott emberhez.

Akkor lesz egyenrangu, ha a donteseiert ugyanugy viseli majd a felelosseget mint a szulo.

Jol is neznenk ki ha "egyenrangu" lenne: el kene osztani a szulok fizeteset egyenloen aztan a gyerek venne hat vodor fagyit mert kb ennyit ert meg a penzhez.