Élettàrsi kapcsolatban élek 9.5 éve.10 éve vagyunk együtt. Párom összeköltözésünk óta havonta 2 hétvégét hazautazik és a szüleivel alszik van hogy 5 napot is ott tölt. Normális dolog ez?

Kedves Kérdező!

Ez a nő sajnos hibbant, és nem érdemel meg tégedet.

Első lépésként zavard el dolgozni.

Ha nem használ, akkor keress egy normális nőt, aki megbecsül.

Sok nő kiegyezne egy ennyire családcentrikus férfivel, de sajnos a normálisabb hozzászólók már elmenekültek erről az oldalról...

Ha a párod valóban a szüleihez utazik folyton és valóban a szüleivel telefonozik egész éjszaka, az biztos, hogy nem egészséges, különösen nem 30 év körül. Fel is vetődik a kérdés: biztos, hogy idős és alkoholista szülei foglalják így el??? Azért ezen elgondolkodnék. Az pedig ma már eléggé furcsa, hogy még egy szobában is alszik a szüleivel. Mintha nem is 30, hanem csak 3 éves lenne...

Az is elgondolkodtató, hogy ő napokra eltűnik és amikor épp otthon van, akkor sincs igazából otthon, csak testben. De amikor Te lépsz ki az ajtón, akkor azon kiakad. Sokszor azok a legféltékenyebbek, akik becsapják a másikat.

Az is elgondolkodtató, hogy miért nem jelent neki örömöt, hogy Veled lehet. Mert nyilvánvalóan nem jelent neki örömöt, hiszen akkor nem merülne fel ilyen kérdés. De ő nincs itt, hogy megossza a nézőpontját és így nehéz megítélni az esetedet. De valami nagyon nem oké a kapcsolatoddal, márpedig a kapcsolat két emberen múlik, tehát Rajtad is.

Én ezt a helyedben nem erőltetném. Ha a szüleivel tölti az idejét, az elég furcsa, különösen, ha erőszakos, iszákos szülei vannak, meg még a gyereket is oda viszi, hogy nézze az is a jó példát. Ha pedig nem a szüleivel van, akkor hazudik, tehát ez se egy jó verzió.

Még kipróbálhatod azt, hogy veszel neki egy csokor virágot és elmondod neki, hogy szereted és szívesen feleségül vennéd, ha elköltöznétek az ország másik végébe vagy csak megígérné, hogy együtt csináltok programokat, amikor otthon vagy. De azért tudd, hogy ha ő nem tud otthonról elszakadni, Te nem fogod tudni magadhoz kötni őt se szép szóval, se erőszakkal. A szeretetét nem fogod tudni kizsarolni és ez nem is baj, mert az nem szeretet lenne, hanem félelem. Akkor próbáljatok meg elválni egymástól, mert se neki, se neked nem jó ilyen kapcsolatban élni, a gyereknek is rossz, ha ilyen viszonyban vannak a szülei.

Eddig nem gondoltam ne lenne ez normális.

Mi mondjuk 100 km-re lakunk a szüleimtől de szoktam menni havonta minimum 1x hozzájuk a gyerekkel hétvégére. Férjem ritkán mert szombaton is dolgozik, meg nem is jön ki anyámékkal annyira, örül ha nem kell jönnie :D A 100 km se akkora távolság, autópályán egy óra alatt megvan, bármikor letudunk hozzájuk ugrani de azért jó az néha több időt velük tölteni. A gyerek is szereti őket és kitudja meddig élnek, meddig beszélgethetek még velük. A férjem sosem mondja ne menjünk, nem is ellenzi, nem is értem neled mi bajod ezzel.

#28: Van a szülővel való kapcsolatnak egy egészséges mértéke. A Tied az, de kicsi gyerekeddel ott aludni egy rakáson egy szobában a szüleiddel, egymás előtt mosakodni stb., azért valljuk be, hogy a 21. században már nem a legoptimálisabb...

Ahogy valószínűleg az édesapád sem részegeskedik és nem is erőszakoskodik, meg valószínűleg Te sem hívod anyukádat fel, épp csak miután hazaérkeztél és nem beszélgetsz vele hajnalig, mialatt a férjed az ágyban várakozik... Valóban nem ismerjük a másik oldalt és a kérdező írását is nehéz kihámozni, de itt nem arról van szó, hogy normális-e önmagában kapcsolatot ápolni a szüleinkkel, hanem hogy normális-e a kérdező által lefestett körülmények szerint, családi életének, párkapcsolatának rovására tenni azt.

Egyébként újszülött babával valóban jobb, ha van ott segítség, ha Te (kérdező) nem voltál ott a munkád miatt, örülj, hogy valaki segítette az asszonyt ebben a nehéz időszakban.