Mit csináljak és ez normális? Egy 12 éves fiú vagyok, aszüleim 2 éves koromban elváltak, anyukámmal élek apával egy hónapban 1 szer találkozom . Néha elkondolkozok azon, hogy milyen jó lenne együtt élni és ilyenkor rámjön a sírás, ez normális dolog?

Normális hogy így érzel, más szülei is vannak így vagy még rosszabban, és semmit nem tudsz tenni. Esetleg több találkozást csinálhatsz apukáddal, ha ő is és te is szeretnéd.

Teljesen normalis, hogy igy erzel (az egesz helyzetre ertem). Az apak altalaban kevesbe mutatjak ki, ha stresszelnek, ezert lazabbak, mind az anyukak. Mivel minden napot anyukaddal toltesz, igy lathatod ot faradtabbnak, neha stresszesebbnek, lehet, hogy ugy erzed, nem mindig van ideje rad, apukaddal pedig egy honapban egyszer talalkozol, abban az egy idopontban apud biztos felreteszi a stresszes dolgokat, es csak veled foglalkozik, ezert gondolhatod, hogy vele jobb. Amugy en is jobban szeretek faterral lenni, sokkal lazabb, nem panaszkodik soha, igy engem sem stresszel ezzel, mig anyu minden miatt aggodik, es emiatt en is aggodos meg ideges leszek. De ez ilyen, az anyukak aggodosabbak, az apak pedig kevesbe, raadasul mivel fiu vagy, tobb fius dolgot tudsz apuddal csinalni.

Apukádhoz költözés? Sok vele a macera, de ki lehetne próbálni hogy nyáron nála laksz és akkor se iskolaváltás se semmi ilyesmi nem szükséges. Vagy valamelyik tetszőleges szünetet nála töltöd.