Nagyon kamasz a fiam, tudjam be a hormonoknak, vagy mi rontottunk el nagyon valamit?

Nem vagytok a családja? Az komoly. Nálam itt pattant volna el a cérna.

Alapszolgáltatások megmaradnak: van hol lakni, van mit enni, pont.

Főzzön, mosson, vásároljon magára, nincs telefon, internet, se zsebpénz.

16 éves korig tanköteles. Egyes matekkal kár erőltetni a tanulást: lehet menni dolgozni! Úgyse vagytok egy család, fizethet akár albérletet is.

Azt kell megérteni, hogy nem minden gyerek egyforma. Van, akinek elég egy kis gyengéd terelgetés, szelídebb típus, nem lázadozik. Ami nála bevált, az nem garantált, hogy elég lesz a másik gyereknél is, aki impulzív, rossz társaságba keveredett, alapvetően nem szeret tanulni, stb.

Azt kell elfogadnotok, hogy ez most nektek nem megy. Szülőnek lenni a legnehezebb feladat, mert senki se tanítja meg, hogy csináld, de mindenki elvárja, hogy elsőre tökéletesen csináld.

De be kell làtni, amikor segítségre van szükségetek, és be kell vonni egy szakembert.

Nevelési tanácsadó, pszichológus, családterápia, stb. Ha van olyan felnőtt, akinek van tekintélye a fiatok előtt, őt is érdemes megkérni, hogy beszéljen vele. Osztályfőnök, edző, nagybácsi, nagymama, stb.

Az a baj, hogy ezen a ponton ugyannyi esélyetek van, hogy valamitől észhez tér, és összekapja magát, vagy végképp lecsúszik. 16 évesen még nem fogja fel, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet visszacsinálni. Egy bukás év végén pl. ilyen.