Hogy alakulhatott ki ez a véleményük, ha közben nem is ismerik?

Abban igazad van, hogy ennyi találkozásból nem lehet senkit megismerni.

Olyan, viszont létezik, hogy első benyomás. Ez ellen nincs mit tenni. A szülők, mivel idősebbek nálad és kívülállók, lehet észre vesznek olyasmit amit te az elfogultságod miatt nem.

Azt is lehetségesnek tartom, hogy esetleg valaki mesélt nekik a barátnődről ezt-azt ami nem tetszett nekik, ezért vannak róla ilyen véleménnyel. Az előítéletességet viszont nem tartom szép dolognak.

Nem feltétlen tartom gerinctelenségnek azt, hogy a szüleid nem mondták el neked a véleményüket a barátnődről, főleg, ha az ennyire negatív.

Ha elmondták volna, akkor meg az lenne a bajod, hogy miért nem tartották meg maguknak.

Szerintem valahol jó dolog is ez, hogy nem vágták a képedbe, mert nem nekik kell szeretniük a választottad. Ettől független értem miért bánt téged ez az egész.

Néhány mondatból azért elég jól be lehet lőni a másik ember intelligenciáját. Nem akartak megbántani, azért nem mondták neked - viszont érdemes volna megbeszélni velük ezt.

Nem biztos, hogy igazuk van, de higgadtan meghallgatni egymás véleményét olyan dolog, amire sok felnőtt sem képes.

Szerinted mi történne, ha az itt kérdezősködésed helyett -amikor a tisztességes vélaszhoz nincs elég infó- leülnél szüleiddel és megbeszélnéd velük a dolgot?

Náluk jobban senki nem tudja, hogy miért az a helyzet, ami.

Nézd.Volt a fiamnak olyan barátnője, akit nem szerettem, meg volt róla a véleményem.A fiamnak ezt sose mondtam, normálisan viselkedtem a barátnővel.Jobban szeretem a gyerekem annál mint hogy megbántsam, ne adj isten választásra kényszerítsem.Mindig elfogadtam a választását, azt akarom, hogy boldog legyen, de nem lehet mindenkit szeretni.Elhiszem, hogy rosszul esett ezt hallanod, de ha a szüleid elfogadják a lányt és normálisak vele, legyen ennyi elég.

Amúgy meg még változhat a véleményük.