Mitől alakulhatott ki ez bennem?

Lassan 22 éves lány vagyok, kiskorom óta az apám nevelt. Apám egy ritka jó ember, mégsem alakult ki köztünk soha az a bizonyos apa-lánya kapcsolat. Hiába mondta mindenki, hogy csak egymásra számíthatunk, egymásnak vagyunk, én abszolút nem éreztem ezt. Amikor meghallom, hogy a rokonok ezt mondják, már rosszul vagyok, ideges leszek és legszívesebben rájuk üvöltenék, hogy hagyják abba ezt a hülyeséget.

Nagyon durva lesz, amit most le fogok írni, de bűntudat nélkül költöznék el jó messzire és soha vissza nem jönnék. Ha ápolásra szorulna az apám, nem tudnám csinálni. Legszívesebben minél messzebbre menekülnék tőle, de fogalmam sincs, hogy miért alakulhatott ki ez bennem.

Mit gondoltok erről?