Ti mit tennétek? Hogy lehet ezt normálisan megoldani?
Fél év múlva lesz az esküvőnk párommal.
A szüleim elváltak, anyukám újra házasodott, és van az új házasságából egy öcsém. A válás 17 évvel ezelőtt történt, öcsém 13 éves most. Apum egyedül van azóta is. Ő kifejezetten családcentriukus ember, és megmondta, hogy neki nem kell más nő, mert mi vagyunk a családja. Azóta egyedül él. Anyum új párjára nagyon haragudott, ami érthető is. Gyerekként sokszor csak szídta, és szídta nekem anyum új párját. Amit, azért talán nem így kellett volna, de felnőttként megértem. Anyum férjével olyan hello szia mizu kapcsolatom van. Kb olyan semmilyen. Anyummal viharos, mert nagyon megváltozott. Öcsémmel nagyon jó, szinte tökéletes a kapcsolatunk. Okos, és érett korához képest. Én már rég kiköltöztem a szülői házból, és saját lábra álltam. (Öcsém és köztem 13 év korkülönbség van, szóval én 26 vagyok most) Apummal nagyon szoros a kapcsolatom, leginkább rá hasonlítok gondolkodásban meg sok mindenben.
Apum kiskoromban kijelentette, hogy majd egyszer, ha férjhez mész remélem nem hívod el anyád párját. Mert, ha igen, akkor én nem megyek el. (A szüleim telefonon mai napig sokat beszélnek egymással) Sokáig szó volt arról, hogy apumhoz visszaköltözünk öcsémmel együtt, ő meg tárt karokkal várt minket, de anyum nem lépett (sajnod). Na erről ennyit. Szóval én szeretném, ha a szüleim ott lennének tesómmal együtt, de nem tudom ez hogy kivitelezhető. Engem még anyum férje sem zavarna, de apám lehet, hogy kifordulna onnan, és rettenetesen rosszul esne neki, és nekem is. Mai napig mondja, és állítja, hogy megteszi. Ha nem hívom el anyum öcsém apját az meg ott kavarna port, és lehet öcsém sem jönne el, sőt lehet anyum sem.
Ez valakinek bántó lesz, de hogy jöhetnék ki ebből a legjobban? Szeretnem, ha az a nap igenis szép, és emlékezetes lenne, és nem azt lesni, hogy ki vág búskomor fejet, vagy esetleg ki fordul ki onnan. A szüleim szülei, azaz a nagyszüleim nagy ellenhangban vannak. Apum szülei nem értik anyum miért tett ilyet a családdal (ő akart válni). Anyum anyukája viszont a lányát védi.
Azt már megszoktam, hogy amelyik családnál vagyok eppen, akkor hozzájuk alkalmazkodom, és az esetleges kellemetlen szavakat meghallgatom a másik szülőmről.
Szeretnék millió képet, ahol a családom újra együtt van, mert nem tudom lesz e még alkalom erre.
Viszont felnőtt emberekről beszélünk, és nekem az esne rosszul, ha egy napra sem tennék félre a saját fájdalmukat, és koncentrálnának rám. Csak egy napot kérnék nem többet.
Hogy oldjam meg? Mit tegyek? Ezen idegeskedem folyamatosan.
válasza:
válasza:12 szerintem érthető az Apa. Lecserélték, eldobták, kukázták egy "jobbra" (akiről azóta az anya számára is kiderült, hogy nem jobb, csak más, újdonság, új-neurózisú lihegés) - most mi a francnak kéne a riválissal a lánya esküvőjén találkozni?
Egyébként meg lehet, hogy 2 tanús csendes meghitt esküvő a legjobb (nekünk ilyen volt, működik)- nem kellenek ezek a feszültségek lepcses-szájú rokonok (a nagyszülők - akiknek mindnek megvan a véleménye)
Elég nagy teher a lánynak - mint minden gyereknek - a mozaik "család' - legalább már innen ne ugassanak bele. Nem a "fénykép", a posztolás, a kifelé mutatás a lényeg:
esküt tesztek, hogy jóban-rosszban együtt lesztek.
válasza: válasza: válasza:"igen, mert a "büszkeség" olyan ruhadarab, amit félre lehet tenni, a megalázást félre lehet tenni"
Ha már érzelmi érettség szempontjából túl vagy a dackorszakon, akkor igen, félre lehet tenni. Amennyiben a lányod iránti szeretet fontosabb, mint az egód, akkor ez menni fog.
Sajnos az apa még mindig a múltban vergődik, erről pedig nem tehet senki. Arról sem, hogy még nem sikerült szembenéznie azzal, hogy a házassága kudarcot vallott.
válasza:Mi azt tudjuk, amit a kérdező feltárt előttünk. És akkor nem "ego nem ego" kérdés, hanem az, hogy kinek van ott a helye az ünnepén," Apummal nagyon szoros a kapcsolatom"... És az sem tudhatod, mi ez a "kudarcot vallottság".
És egyáltalán ennek az egész problémának milyen helye van a két fiatal ünnepén?
Miért lenne jó ott diadalittasan elvinni egy alakot, akiknek bocsánat, de semmi köze a "régi" apához-anyához és lányához. Az a család a lány 9 éves korában lezáródott.
Új élet új gyerek - s minden bizonnyal új problémák vannak ott, nem kell nekik a múlton páros lábbal ugrálni.
válasza:Mintha csak én írtam volna ki a kérdést :-)
Egyébként én úgy oldottam meg, hogy nem lesz esküvő, és nem megyek férjhez. És ennyi. Majd élek valakivel együtt házasság nélkül, ha nem fogja fel egyik se, hogy ez nekem a legrosszabb.
Felnőtt vagy, állj már a sarkadra, beszélj apáddal, hogy fogja már fel a dolgokat, és ne tegye tönkre a te napőodat, értse már meg, hogy ez neked fontos.
Ha pedig megtenné, hogy nem jön el, akkor onnantól nem lennék kíváncsi rá, hanyagolnám, mivel bizonyította, hogy nem szeret eléggé.
Én úgy kábé 20 éves koromban kiléptem a villámhárító szerepéből. Ha elkezdte szidni az egyik család a másikat (mindkét oldalról) leállítottam őket, hogy bocs, de én erre nem vagyok kíváncsi. Menj oda, és mondd el neki személyesen. Ha nem értették, elmentem onnan.
válasza:"És az sem tudhatod, mi ez a "kudarcot vallottság"."
Nem is kell tudnom. Viszont nem is ez a lényeg, hanem hogy megtörtént, kész vége van, méghozzá lassan húsz! éve, mindenki túlvan már rajta, csak az apuka ragadt meg egyhelyben.
"És egyáltalán ennek az egész problémának milyen helye van a két fiatal ünnepén?"
Semmi.
"Miért lenne jó ott diadalittasan elvinni egy alakot, akiknek bocsánat, de semmi köze a "régi" apához-anyához és lányához. Az a család a lány 9 éves korában lezáródott."
Ez nem diadalittasság, ezt az érzést maximum az apuka képzeli oda, de ez megint az ő dolga. Az anya új párja egyszerűen az anyához tartozik immár 17 éve. Ez nem diadalittasság, ez egy egyszerű tény. Ha anyuka vagy a férje is nyavajogna az apuka jelenlétén, akkor mondanám, hogy egy szinten vannak apukával, de egyelőre úgy tűnik, nem ők szítják a viszályt.
"Új élet új gyerek - s minden bizonnyal új problémák vannak ott, nem kell nekik a múlton páros lábbal ugrálni."
Itt egyértelműen egyvalaki ugrál a múlton és az az apuka.
válasza:"Az anya új párja egyszerűen az anyához tartozik immár 17 éve."
Itt a szám esetén valószínű tévedek, mert a válás volt 17 éve, de a válaszom szempontjából lényegtelen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!