Úgy érzem, mint hogyha a szüleimmel teljesen más, párhuzamos dimenziókban élnénk, miért hazudnak? Más is van így a szüleivel? Hogyan lehet ezt jól megoldani?
Már nem élek velük, önálló életem van, de zavar, hogy hazudnak, hogy teljesen más képet mutatnak kifelé, velem kapcsolatban is. A testvérem és köztem is jelentős különbséget tettek mindig, neki sokkal többet szabad volt, mint nekem, ő sokkal többet kapott, mint én, engem sokkal többször hoztak kellemetlen helyzetbe. Befolyásos emberek, anyámnál még értem is, megvan a magyarázat, de apámnál nem, és ő csinálja jobban. Amikor próbálok beszélni velük, süket fülekre találok, mint hogyha nem is ismernének és nem is akarnának ismerni, nem is számítok nekik.
Többször gondoltam már arra, minek próbálkozom egyáltalán, hogy hülyeség, teljesen ignorálni kellene őket, de akkor meg olyan "gyökértelenül" érzem magam, mint hogyha árva lennék, akinek sose voltak szülei. Irigykedek azokra, akiknek látszik, hogy jóban vannak a szüleikkel, hogy a szüleiket őszintén érdeklik. Nekem ez sosem volt meg. Barátaim vannak, de párkapcsolatom csak két 1 évnél rövidebb volt több, mint 10 évvel ezelőtt, a második ráadásul pont a szüleim miatt lépett le. Szeretnék egy hozzám passzoló társat, ugyanakkor tartok tőle, hogy ez megismétlődik, hogy a szüleimet megismeri, és engem sem akar utána.
válasza:Én megteszem, amit tudok, de mint írtam, jön ez a gyökértelenség érzés, hogy másnak van családja, én meg lógok a levegőben. Nem ugyanazt érzem, mint azok, akiknek jó a kapcsolatuk a szüleikkel, és ha szeretném, hogy értsenek, mert nem szokták érteni, akkor el kell mondanom nekik, miket műveltek.
Nem kötődöm a családomhoz, nem alakult ki, és erről tehetnek is, de hiányzik ez az érzés, és keserűség van bennem, amikor látom, hogy másoknak ez megvan.
válasza:Alakíts ki párkapcsolatot, a szülőknek meg ne mutasd be. Mondd el neki ezeket, és hogy emiatt nem tartod velük a kapcsolatot. Ennyi.
Ha normális párra lelsz, akivel tudsz jövőt tervezni, akkor már ő lesz a családod, és elmúlik ez a gyökértelenség-érzet. :)
válasza: válasza:Le kell szarni őket de tényleg. Nálunk is ez ment hogy kívülről jaj de boldogok vagyunk, jaj de imádjuk az okos gyerekünket, valójában meg apám alkoholista, anyám idegbeteg, folyamatosan hülyeségeken balhéznak, az okos gyereküket meg lelkileg le se szarják csak amikor útban van, akkor megverik. Mások előtt olyanokat tudtak hazudni, hogy a fülem kettéállt. Nyomták a szöveget hogy jaj mennyire hiányzom nekik mióta egyetemre mentem de olyan sokat kell tanulnom, hogy nem érek rá hazajönni. A valóság az hogy érettségi után közölték hogy csókpuszi ennyivolt, úgy csináljam a továbbtanulást hogy soha többé nem mehetek vissza, mert már nem vagyok gyerek, "lejárt" az ottlakás. Én meg összecsomagoltam és 3 évig feléjük se néztem, csak ugye amikor kérdezősködtek az ismerősök, valamit hazudni kellett. Faterom a fülem hallatára kamuzta be egy ismerősnek, hogy azért jár dolgozni (amúgy nyugdíjas) hogy legyen pénz, mert "a lánynak drága az iskola". Kár hogy soha egy fillért nem költött rám és évekig hánytorgatta hogy nekem tankönyvet kellett venni. Igen, eljárt pluszba dolgozni mert a nyugdíj nagy része a piára ment el és az ugye nem élet ahol csak napi 3 sörre és felesre telik. Na erre mondom én azt hogy pukkadjanak meg ahol vannak, évek óta a lehető legkevesebb információt árulom csak el, ne dicsekedjenek olyan dolgokkal amikhez semmi közük. Mert a diplomám meg a többi eredményem az kell, az a minden de ha én nem felelek meg, akkor a papírjaimmal se dicsekedjenek.
Egyébként ha normális párt találsz, nem a szüleidet fogja nézni. Én is őszintén elmondtam a barátomnak már az elején hogy mire számíthat és annyi. A szüleid azok nem te vagy, nem rajtuk keresztül kell téged megítélni. Aki mégis ezt teszi, az jobb is ha megy a francba.
Ők jól állnak anyagilag, befolyásos emberek, sokan ismerik őket, munka révén, de csak az egyik oldalukat.
Valahogy az van bennem, hogy a családot nem tudod lecserélni, mint egy mobiltelefont, és talán ha lett volna, akivel megvan a kölcsönös vonzalom is, és nem is lép le miattuk, vagy nem vált át pszichológusba, nem így éreznék. Csak ez nem volt. Egyedül csinálok mindent. Próbáltam nyitni feléjük, hogy rendezzük a dolgokat, de nem értenek. Próbáltam bevonni őket az egyik hobbimba, hogy megismerjenek, apám utólag még arról is hazudik, és magát tolja előtérbe kifelé, mint hogyha akkora nagy dolgot tett volna, és engem meg sem említ, hogy egyébként az én ötletem volt, és nélkülem nem is lettek volna ott. Ez rosszul esik.
Egyedül érzem magam, hiába vannak barátaim, mindenki elvan a párjával, a családjával. Olyanokkal meg nem akarok barátkozni, akik nyavalyognak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!