Apa velünk zsarolja anyát. A családterápia/párterápia segíthet? Mit csináljak? Mi a megoldás?

Jujj de önző vagy! Te csak azért nem akarod, hogy váljanak, hogy neked továbbra is mindened meglegyen. Elkényeztetett liba vafy! Egyébként mind a 3-an elég felnőttek vagytok, lehet menni dolgozni, nem kell anyád eltartson.

Anyádat sem értem, soha életében nem dolgozott, ezt mégis hogy képzelte? Pofám égne. És apád sem biztos, hogy még sokáig lenne köteles gyerektartást fizetni. Ennyi léhűtő mellett még jó, hogy besokall ő is.

Három gyerekes anyuka vagyok, ebből a szempontból írom le a véleményem.

Nekem is van két egyetemista nagy gyerekem és egy kisebb 11 éves. A férjem dolgozik, ahogy én is.

A nagyok 16 éves koruktól diákmunkáznak, hogy ami nem létszükséglet, azt megvehessék maguknak. (Mi is megvehetnénk nekik, de nem tartottuk soha helyesnek, ha minden az ölükbe hullott) Én akkor mentem vissza dolgozni, amikor a legkisebb 3 éves lett, mert a férjem fizetése nem volt elég egy ilyen család fenntartásához.

Azt kell mondjam, sajnos a neveléseteket és a gondolkodásotokat valóban elferdítette, hogy a családotoknak sok pénze volt. Nem azért, mert korlátlanul hozzáfértetek bármihez, amit akartatok, hanem mert ezt teljesen természetesnek vettétek. Édesanyátoknak is egyszerűbb volt otthon maradni, mint energiát ölni a szervezésbe és vitákba, hogy ki mit csináljon, amikor ő dolgozik.

Most, hogy gondok vannak, hiányzik mind a négyőtök problémamegoldó és életképessége, amit az elmúlt években nem szereztetek meg. Ezért zsarolhatóak vagytok, mert nem vagytok és soha nem is voltatok egyenrangú partnerek az édesapátokkal. Ő pedig sokkal felsőbbrendűnek érzi magát, mert soha nem kellett a problémáit másként megoldani, csakis pénzzel.

Ha nem tudtok gyorsan úgymond felnőni, a helyzet sajnos ilyen is marad. Ha majd nem tud apátok titeket zsarolni, mert nélküle is megoldjátok a helyzetet, akkor talán tesz is valamit azért, hogy újra normális család legyetek. (Feltéve, ha érez valamit még irántatok) Amíg azt látja, hogy a pénzével megfoghat és sakkban tarthat mindenkit, addig sajnos semmi sem fog változni, mert ez neki egy nagyon kényelmes álláspont.

Nem szeretnélek elkeseríteni, de normális család valóban nem voltatok, és csak nagyon komoly munka árán lennétek.

Egy újabb tipikus példa hogy az Apa azt hiszi hogy megszivathatja az anyát hogy nem fizet gyt-t....

Kérdezo a helyedben szoba se allnek apaddal. Azt hiszi megvehet titeket kilora.

Azt meg sem merem kérdezni,hogy a szüleid hogyan gondolták,hogy 3 gyereket vállalnak úgy,hogy anyukád nem dolgozik.

Sajnos Apád olyan ember,aki mindent a pénzzel akar megvenni,anyádat megvette.És titeket is zsarol vele.

Egy normális ember,aki szereti a gyerekeit,akkor is támogatja őket,ha a partnerével már nem működnek a dolgok.

Bennem mérhetetlen törést okozott volna, ha a saját apám kijelenti, hogy én lényegileg nem tartozom hozzá, csak az anyámé vagyok, oldja meg egyedül. (Más persze, ha nekem mondja, hogy kislányom, nem finanszírozom a havi tízezres sminkcuccaidat, oldd meg magadnak.)

Becsülendő ötlet a kapcsolat rendezése, a házasság megmentése, de mivel ez nem egy mostani történet, én sajnos nem hiszem, hogy ez tényleg jó lenne és működne. Egyébként ebben az esetben tényleg valami párterápia segíthetne.

Azért ragaszkodni a szüleid rossz házasságához, édesanyád szenvedéséhez, hogy ne romoljon az életszínvonalad tényleg önző döntés (bár valahol meg tudom érteni, engem is szíven ütne, ha szóba kerülne a szüleimnél a válás, bár inkább a házhoz és egyéb anyagi javakhoz kapcsolódó érzelmi töltet sérülése miatt). Fogd fel úgy, hogy ez egy ilyen életszakasz lenne, picit jobban össze kellene húzni a nadrágszíjat, de később te is, és a testvéreid is megteremthetitek magatoknak ugyanezt az életszínvonalat. Akkor még értékesebb lesz majd.

Az ismerősi körünkben néhány éve volt egy válás, két gyerek, egyik friss egyetemista, másik gimnazista, egyetem előtt áll. Családi ház kertvárosi övezetben. Az apa maradt a családi házban először az egyik gyerekkel, később egyedül. Az anya a másik gyerekkel, majd később mindkettővel egy másfél szobás lakótelepi lakásba kényszerült. Gyerektartás talán megvolt, de ahhoz képest, hogy addig közösen viselték a terheket, közösen adtak meg minden tőlük telhetőt a gyerekeknek, nagy visszaesés volt, hogy már semmi pluszt nem "várhattak" onnan a gyerekek. A lány menne külföldre tanulni, de azt már az anyuka nem tudja egyedül finanszírozni, így valószínűleg marad. Ennek ellenére még ez a lány is boldog, hogy legalább béke van.

Ez sajnos egy ilyen dolog, nem működik minden, és vannak visszaesések az életben. Viszont egyikőtök sincs semmivel elkésve, megszerezhetitek magatoknak is a javakat.