Apa velünk zsarolja anyát. A családterápia/párterápia segíthet? Mit csináljak? Mi a megoldás?
Nem felvágásból, dicsekvésből írom le az alábbiakat, így ne támadjatok nekem, légyszi.
Hárman vagyunk testvérek, a két bátyám 19 és 21 évesek, én most leszek 18, már csak én lakom itthon. A szüleink házassága pár éve megromlott, kiderült apa részéről elég sok minden... Anya már akkor is válni akart volna, de még itthon éltek a tesóim is, a legidősebb bátyám akkor állt érettségi előtt, nekem jött a felvételi, nyelvvizsgára is készültem és anya nem akarta, hogy az ő rossz viszonyuk miatt mi szívjuk meg. Nyugi volt elég sokáig, apa is normálisabb lett. De most újra kezdődtek a viták, ordibálások, törés-zúzás. Tegnap apa úgy ordibált, hogy az egyik szomszéd becsengetett, minden rendben van-e... Anya mondta, hogy válni szeretne, és mondta apa, hogy nyugodtan, de kíváncsi lesz, hogy ugyan miből tartja majd el saját magát és minket, mikor még sosem dolgozott, és egy Budapest szélén lévő lakáson kívül semmi nincsen a nevén. Meg hogyha el mer válni, ne számítson arra, hogy majd ő (mármint apa) támogatni fog minket, röhögve kifizeti majd a pár tízezres gyerektartást, és a többit oldja meg anya. Mert tény, hogy jól élünk, eléggé elkényeztettek minket. Apa mindigis sokat keresett, bármit kitaláltunk, arra sosem volt "nem" a válasz. Ehhez szoktunk hozzá, így nőttünk fel. Apa pedig ezt most kihasználja...
Eléggé el van tévedve apád, ugyanis amit a házasság alatt szereztek, az MINDEN közös vagyon, a fele jár anyádnak. (Az nem számít, kinek a nevén van!)
Másrészt meg ha apád sokat keres, akkor nem pár tízezer lesz a gyerektartás.
Viszont anyádnak el kell mennie dolgozni, mert a feleségnek nem jár asszonytartás.
Kérdező, arra kéne törekedjetek, hogy a két szülő kiabálás cirkusz nélkül tudjon kommunikálni..
Mert a vita az csak szítja az indulatokat, és ilyenkor az emberek sok sok ostobaságot cselekszenek meggondolatlanul...
A legidősebb bátyám az orvosira jár, a fiatalabb most kezdett el egy szakot, de nem annyira tetszik neki, gondolkozik azon, hogy vált jövőre. Én pedig még gimis vagyok, végzős.
Tehát egyikőnk sem keres, főleg nem annyit, hogy eltartsuk magunkat gond nélkül, és a szüleink nem is támogatták soha a diákmunkát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!