Ilyen esetben illene odautazni segíteni nekik?

2-es válaszadó vagyok.

"A kérdező kommentje:

A kettes válaszoló csak ott érvelt rosszul, hogy önzetlenül felneveltek, mert a gyerekvállalás eleve a saját vágyad kielégítése, nem önzetlen dolog, mellesleg nem én kértem, hogy megszülessek, tehát ezzel érvelni ostobaság."

Amennyiben az általam felhozott érv ostobaság, úgy sem Te, sem az itt válaszadók több mint 50 %-a a mai napon nem élne. Én viszont így is, úgy is életben lennék. Az életét senki sem maga kéri, nem is teheti. Az, hogy egy szülőpárnak gyermeke születik, az sem mindig azon múlik, hogy a saját vágyaikat kielégítsék, legfeljebb a szexuális vágyaik kielégítésének okaként, következményeként gyermekük születik. Ha, és amennyiben vállalják azt, hogy az a gyermek megszülethessen, mégis csak önzetlenségről beszélünk, mert máskülönben az emberiség fele nem élne. Hiszen mennyivel jobb és könnyebb gyermek nélkül, felelősség nélkül, sok-sok anyagi kiadás nélkül, aggodalom nélkül, számtalan álmatlanul eltöltött éjszaka nélkül csak úgy "beleélni a világba".

Ezek szerint én nagyon szerencsés ember vagyok, bár engem sem kívántak már a szüleim, mivel harmadikként érkeztem, de ÖNZETLENÜL vállaltak és neveltek fel. És képzeld, a koleszba való ide-oda utazgatásomat mindig is hátizsákkal és sok-sok szatyorral kellett megtegyem közúti közlekedési eszközzel, mert szüleimnek még autójuk sem volt. Ettől én semmivel nem lettem kisebb azon társaimtól, akiket szüleik Audi-val, BMW-vel stb. márkájú autókkal hoztak-vittek. Egy viszont biztos, hogy szüleim mindhármunkat nagyon-nagyon szerettek és szeretnek, bár a szeretetükön felül nem sok mást tudtak adni. De ez éppen elég, és el sem tudnám azt képzelni, hogy ha ők bármilyen segítséget kérnek, úgy én ne ugranék azonnal és rohannék hozzájuk! Úgy gondolom ez a lényeges különbség kettőnk között, pedig abban egyek vagyunk, hogy egyikünk sem kérte az életét.