Minden szülő vág ilyeneket a gyerek fejéhez?

"Biztos nem mondana ilyeneket ha hetente elmosogatnál meg kiterigetnél."

Nem hetente, de naponta mosogatok, főzök, ha kell, mosok, kisepregetek, stb. De BIZTOS... lOl

Szeretem őket, meg alapjáraton jól kijövünk, csak ha van valami veszekedés, akkor mindig ezekkel jönnek és ilyenkor olyan sz@r érzés kiszolgáltatottnak lenni nekik.

De nem én veszekszek, bármit csinálok, belekötnek. Beismerem a hibáimat, bocsánatot kérek, de utána napokig felhánytorgatják és mindenért veszekszenek. Hagyjak mindent rájuk és engedjem meg nekik, hogy irányítsák az életemet.

Azt akarták, hogy gazdasági egyetemre jelentkezzek, ebből már volt vita tavaly is, meg fakt választáskor is. 10. óta, mióta bejött a biológia gimiben, eldöntötem, hogy vagy orvos, vagy gyógyszerész akarok lenni. Akkor nem szóltak semmit, majd faktválasztáskor nem tetszett nekik, hogy biosz+kémia faktot választottam a matek helyett. Végül csak azért engedték meg, hogy járjak ezekre, ha megígértem nekik, hogy nem hanyagolom a matekot + muszáj volt azt mondanom nekik, hogy csak érdeklődésből járok, máskülönben nem hagytak békén. Az érettségibe is nagy nehezen egyeztek bele, annak feltételeül, hogy 1. helyre gazdasági szakot jelölök meg. Később módosítottam a sorrendet. Mióta felvettek ÁOK-ra, hatalmas nagy balhék vannak itthon és a legrandomabb dolgokba, amit csinálok, kötnek bele. Pl. nem ízlik nekik a kaja, amit főzök; miért vagy fent esténként éjfélig; a minap egy kolihoz szükséges papír nem volt meg, amit, emlékeztem, hogy odaadtam anyának, de persze én raktam el valahova, 2 napig vergődtek érte, hogy hogy lehetek ilyen felelőtlen stb, aztán anya egyik táskájában volt. Persze, hogy még csak bocsánatot sem kért. De hát minek, a szülők ezt megalázkodásnak veszik.

Én elhiszem, hogy nem volt szép kijátszani őket, de rám erőltettek egy szakot, amihez semmi kedvem nem lett volna. Attól, mert szülők, nem lenne szabad eldönteniük helyettem, hogy milyen szakmát akarok magamnak.