Elvált szülők gyerekei! Hogy éltétek, élitek meg a szüleitek válását? Mind pozitív, mind negatív tapasztalatok, élmények érdekelnek. Csak őszintén!

Én voltam a legboldogabb ember.

Részegség, veszekedés, verekedés, mentális terror. Ez jellemezte a kapcsolatukat egymás felé.

Én ebből kaptam anyai részről az állandó panaszkodásokat, és mártírkodást, míg apai részről a fizikai és lelki terrort.

30/F

Nagyon nehezen. Amíg szét nem költöztek és azután is állandó veszekedések fenyegetőzések mocskolódások. Apámnál egyszer elszakadt a cérna épp mikor csak én voltam ott anyám nem. Minden dühét rajtam vezette le. Végül 10 hónapig kellet pszichológushoz járnom mire fel tudtam dolgozni. Szerencsére ennek már 3 éve és már harmonikusak és boldogok a napjaim. De akkor leírhatatlan volt.

18l

Alig vártam, hogy végre elváljanak. Utána végre nyugalom volt. 8 éves voltam. Örültem neki, és most is így gondolom.

Nem okozott törést.

Nehezen, főleg, hogy nem tartottak elég idősnek, hogy megbeszéljék velem, így meglepiként az üres, kipakolt lakásba mentem haza egy szép napon suli után. Aztán jött értem a nagynéném, hogy nála fogok lakni egy darabig. Természetesen ezt se beszélték meg velem.

Utána ingázás városok között, kérdéses volt, hogy maradok-e a suliban, szóval káosz az egész. A nővéremet nyugtatózni kellett, mert kibukott.

Egy pozitívuma azért volt: nem kellett a mindennapos üvöltözést hallgatni.