Van itt olyan, akit kidobtak otthonról?

21 voltam, már dolgoztam akkor (tudtam, hogy idő kérdése a dolog, szóval nem is bohóckodtam egyetemmel), hogy minél több pénzem legyen.

Társbérlet, aztán előrelépés, majd kiköltöztem a páromhoz külföldre.

Apával néha beszélek, ennyi.

Végülis a páromat kidobta miattam velem együtt. Ott laktunk náluk hála annak az eszmének, hogy az albérlet hülyeség (én nem így gondoltam) és mivel náluk nem lehet megbeszélni a problémákat, úgy oldotta meg a konfliktust, hogy közölte minnél előbb húzzunk el. Szíves örömest mentem végre.

Neki fontosabb a másik gyereke aki otthon fog megöregedni a mamahotelban, ahol minden igényét kielégítik, bármit csinál megvédik, kiszolgálják, ajnározzák, egy önző dögöt nevelt belőle az anyja akinek a kívánsága az első mindenkivel szemben. Semmi percet nem gondolkodott, hogy melyik gyerekének kell menni. Pedig a másik okozott minden galibát... es azóta is gyűlölködik és senkit nem szeret. Csak hazudja a szeretetet amivel az anyját is eteti.

16 voltam, amikor anyámnak az alkesz férje mondta, hogy vagy ő, vagy én. Anyám a bunkó f...szt választotta. (Ez a 80-as években volt, szóval már élhetett simán felnőtt nélkül egy 16 éves).

Annyi volt, hogy apai nagynénémhez mehettem, abbahagytam a szakmunkás sulit, és elmentem dolgozni. (Aztán estin leérettségiztem, diplomát szereztem, most külföldön élek és dolgozok).

Anyám azóta meghalt, a hülye f...sz is. (Viszont egy hugom van, kettőjük gyereke abból a házasságból, vele jó a kapcsolatom így most, a felnőtt életünkben, 13 év van köztünk amúgy.)