A szüleim szerint gáz egy kutyát gyászolni?

Nem akartam még elküldeni a válaszomat, véletlen volt.

A szüleiddel van probléma. Sajna vannak ilyen emberek, főként az idősebb korosztályban, de a fiatalabbak között is előfordul... Nem lehet velük mit kezdeni, tapasztalat, hogy az ilyeneknek hiába magyarázol, akkor is te leszel a hülye meg a gyerekes, amiért ennyire szeretsz egy állatot.

Neked jogod van így érezni az elpusztult kutyád miatt, nekik pedig joguk van úgy. Ez nem egy abszolút kategória.

Nekem is pusztult el állatom, sajnáltam is nagyon.

Normális amit érzel. De azért ne vidd túlzásba sem. Hetekig lógatni a fejed és nem enni emiatt már nem teljesen normális. Meg nem is egészséges.

Várjatok egy pár hónapot és szerezzetek egy másik kiskutyust, úgy könnyebben el fog halványulni az emléke.

A szüleidnek nincs igaza, teljesen normális, hogy most rosszul érzed magad. Nekem nyuszim volt, ő volt az első háziállatom, a szüleim alig engedték meg, 9-15 éves koromig velem volt és a szemem előtt halt meg. De nekem hála istennek megértőek voltak a szüleim.

Mindegyik állatnak rossz az elvesztése, de egy kutyánál a legrosszabb szerintem, mert egy kutya még mindig közelebb áll az emberhez, mint például egy tengerimalac vagy egy egér.

Ne foglalkozz a szüleid hozzáállásával, teljesen normális ahogy érzel.

Nagyon sajnálom a kutyust és sok kitartást kívánok!

Nekem is pusztult el régebben állatom. Akkor nagyon hiányzott is.

Azonban azóta változott a véleményem erről a dologról. Az állatok mégis csak állatok, bár ettől én még nagyon szeretem a kutyákat, macskákat, madarakat is, de nem tartanék semmilyen állatot, egyrészt azért is, mert egyszer elpusztul, és az nem lesz jó, másrészt nem tartom túl jó ötletnek, hogy egy állat ilyen sokat jelentsen egy ember számára. Bár valamikor nekem is sokat jelentett, de nem biztos, hogy ez jó volt. Eleve úgy kell kezelni az állatot, hogy nem szabad túlságosan ragaszkodni hozzá, mert nem lesz jó vége.

Ettől még a szüleidnek meg kellene érteniük téged. Ebből az állapotból nem egy nap alatt jössz ki, amiben most vagy, a szüleid pedig nem ismernek módszert arra, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsák. Tehát nem jól csinálnak valamit, az biztos. Korábban kellett volna felhívniuk a figyelmed arra, hogy a kutyához ne ragaszkodj annyira.

Ítélkezni gáz, meg eljátszani az érzéketlent.

"Az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent."-Csernus Imre

Én 40os férfiként is megsirattam a kutyámat.