A szüleim szerint gáz egy kutyát gyászolni?

Hogy lenne már hiszti? Férjem kétszer sírt életében, mióta ismerem. Először, amikor egyik napról a másikra meghalt a kutyája, nem betegségben, másodszor, amikor megszületett a lányunk.

Gyászold meg nyugodtan a kutyádat és ne legyen lelkiismeret-furdalásod miatta. De komolyan! Nálunk eltelt már jó pár év, de még mindig sokszor eszembe jut. A kutya is, és az akkori szituáció is. Nagyon megsajnáltam a férjem, és ráadásul én is nagyon szerettem azt a kutyát. Sokszor írtam már róla itt válaszokban. Mármint nem feltétlenül ebben a kategóriában, hanem az Állatok-ban. Enyhülni fog a fájdalmad, de soha nem felejted el. Ez így normális. A szüleidről nem írnék semmit.

Nekem is volt kutyám, 14 évet élt. Nagyon szomorú voltam, amikor meghalt.

De azóta meghalt a testvérem és az anyukám is. Így már minden viszonyítási pont megváltozott. Azóta meghalt már egy másik kutyánk és egy nagyon idős cicánk, és szomorú voltam, sajnáltam, de nem az volt életem fájdalma.

Amikor valaki gyászolja a háziállatát, nem oktatom ki, de azt kívánom neki magamban, hogy sose érezzen rosszabbat.

Lehet, hogy a szüleid is így vannak már ezzel.

De amúgy anyukám halála után pár hónappal, amikor arról beszéltem, hogy hiányzik az anyukám és szerintem ez sose lesz jobb, akkor a barátnőm szintén azt mondta, hogy ne hisztiztek már....

Szóval vannak ilyen emberek.

Nemrég kellett elaltatnunk a 13 éves kutyánk, eléggé megviselt, még a szüleimet is, szóval szerencsére nekem nem volt ilyen problémam, nem is ertem a szüleid.

Mondjuk én ennek ellenére nem szenvedtem látványosan, lehet az zavarja őket, hogy túl látványos (ezzel nincs baj, de lehet zavrja már őket) ha nen így van, akkor meg tényleg nem ertem