Szégyenlem anyámat? (lent/hosszú)

Nem is igazán tudom hol lehetne elkezdeni,mert számomra ez egy elég bonyolult téma..

Talán úgy tudnám megfogalmazni,hogy nem tudok felnézni anyámra.

Az egész akkor kezdődött amikor a szüleim elváltak,anyám lakásba költözött és én vele jöttem.

(nem tudom miért alakult így.)

Aztán gőzerővel elkezdett párt keresni magának (a válás oka is a az ő részéről való megcsalás volt amúgy.) és sok csávót hozott haza.

Először ügyelt arra hogy ne igen találkozzunk,pl írt nekem hogy menjek el apámhoz vagy ilyesmi.

Aztán ilyen téren elég hanyag lett.

Nyilván az normális,hogy ha hosszabb ideje van valakije,akkor előbb utóbb nekem is találkoznom kell vele.De anyám mindenféle random pasikkal jelent meg állandóan..ilyen egy vagy kép hónapig húzták,aztán jött a következő.

Amikor ketten voltunk sokat beszélt nekem ezekről a palikról,sok mindent elmondott,amire én rohadtul nem voltam kíváncsi,meg a szokásos ő most más,meg vele annyira jól érzem magam maszlag.

(azt a bizonyos egyet sohasem fogom elfelejteni,hogy azt ecsetelgette hogy éppen hány 'szálon' fut.)

Hallgathattam ahogy szexelnek a jó kis csikorgós ágyon, ami valószínűleg minden gyereket zavarna,ha ilyen szituációba kerülne,de hangsúlyozom hogy nem az a bajom hogy anyámnak van szexuális élete.

Csak zavar hogy nekem erről mind tudnom kell,hogy bemegyek a munkahelyére és tudom kivel volt már,vagy találkozok azzal a bizonyossal a két lépcsővel lejjebb..és olyan szánalmasnak érzem magam,amikor ezekkel az emberekkel akaratlanul is összefutok.Szégyellem anyámat,annyi kínos dologról beszélt nekem,annyi mindent tudok róla amit annyira nagyon nem szeretnék.

Volt hogy hetekig bőgött egy egy (eleve halálraítélt) kapcsolata miatt,nem lehetett hozzászólni,tiszta depressziós volt.

A jelenlegi csávójával 1 éve vannak együtt,de nekem már biztatnom kellett,hogy ne menjenek szét.

(Pedig én ki nem állhatom ezt az embert,és ő se kedvel engem..de anyámnak jelenleg csak miatta van élete,nekem meg nyugtom..egyszerűen csak nem csinálhatja velem megint azt mint ő előtte..)

És

igazából bennem most,ma este fogalmazódott meg ez az egész..most jövök rá,hogy ezt éveken keresztül elnyomtam magamban és hogy ez a dolog valószínűleg sokkal mélyebben gyökerezik bennem mint gondoltam.

Nem tudok büszke lenni rá,nem tudom értékelni hogy amúgy mennyi mindent tett értem..minden eltörpül emellett a sok sz*r mellett.

Nagyon elidegenedtem tőle..

ettől most nem várok semmit.Csak ki akartam írni magamból.

De ha bárki is volt/van hasonló helyzetben,ide leírhatja