Eltartottként élek, hogy mondjam ezt el? Nem kéne?

"Nem kell velem maradnia, találok mást.”

Azért a k.vaságnak is van határa, amit te most átléptél :D

Nyilván nem akar valaki egyedül maradni, ha a párkapcsolata nem működik, de te nem is emiatt vagy valakivel együtt.

Te szó szerint kisgyerek státuszban tartod magad, és pótapát keresel, aki eltart téged, biztosítja neked az anyagi hátteret. Ez abból jön, hogy a szüleid teljes mértékben elkényeztettek téged, emiatt te azt hiszed, hogy neked alanyi jogon jár az, hogy valaki pénzel téged.

Bocs, de amit csinálsz, az tényleg a pénzéhes ku rvák szintje.

"a diákmunka pedig nem volt nekem való"

És miért is nem? Erre igazán válaszolhatnál.

Vagy majd egyetem után is úgy döntesz, hogy a munka nem neked való? Mert tudod egyszer el kell kezdened dolgozni, és egyik munka sem fenékig tejfel. Mindenhol lesznek stresszes, rossz pillanatok, rossz munkatársak, elviselhetetlen főnökök.

Nem várhatod el, hogy életed végéig kitartsanak, és nem is értem, hogy miért elnézendő a ku rválkodásnak ez a formája. Ilyen életmóddal senki sem fog téged megbecsülni, és sehol sem fogsz tiszteletet kapni, mert normális ember szánalmasnak tartja az ilyen nőket, akik piócaként mindig ráakaszkodnak valakire.

Te tulajdonképpen most kitartatod magad egy pasassal, és mindezt csak azért, mert a szüleidnek jelenleg nem megy olyan jól. Magyarán amint megszorult kissé a hurok, egyből lepattantál, és kerestél valami pénzes palimadarat. Akkor fix, hogy ha a jelenlegi "párod" is kissé megszorulna, egyből továbbállnál. Hát bocs, de az isten óvjon meg minden normális férfit egy ilyen parazitától....

"a diákmunka pedig nem volt nekem való"

Az eltartásért, a pénzért, a luxusért való f.... sz.ás pedig igen... nagy bajok vannak a fejedben.

" diákmunka pedig nem volt nekem való "

Figyelj, nem kell magadat áltatni, egyszerűen nem akartál és nem is akarsz dolgozni, mert neked kényelmesebb, ha az anyagi gondjaidat más egyengeti. Csak tudod ezzel az a gond, hogy ez a hozzáállás egyetem után sem fog eltűnni. Tipikusan olyan leszel te is, aki vagy nem marad meg egyik munkahelyen sem 1-2 hónapnál tovább, vagy évekig nem lesz munkahelyed mert semmi sem felel meg az elvárásaidnak, vagy eldöntöd, hogy te nem fogsz dolgozni és lebabázol.

Az eltartott (vagy inkább kitartott) életmódú nőket a legtöbb ember jogosan lenézi, ráadásul az egész életed egy kb idegen embertől függ. A szüleid megszorultak, ami gondolom őket is szíven ütötte, te meg, mivel a szüleid már nem tudnak annyira pénzelni, szépen széttetted a lábad egy gazdag palinak, aki az általad megszokott luxuséletszínvonalat tudja neked biztosítani, a szüleid meg ássák el magukat ugye.

Figyelj, ezt kb sehogy sem fogják tudni a szüleid lenyelni, mert egyből le fog nekik is esni, hogy az anyagi helyzetük rosszabbá válása miatt vagy egy náluk gazdagabb pasival. De nem érzed ezt egy kicsit sem anyagiasságnak, önzőségnek?

Miért jobb neked a munkánál az, hogy egy idegen ember dafke azért dolgozik, hogy téged eltartson?

A szüleid láthatóan támogatni próbálnak még a rosszabb anyagi helyzetük ellenére is. Mihez fogsz kezdeni, ha a jelenlegi pasid nem kíván tovább finanszírozni, vagy visszaköveteli a tandíjat, vagy neki is rosszabbul fog menni a szekér?

A válaszodat elnézve neked semmi problémát nem jelentene otthagyni a francba (mert hát "már nem működik közöttünk" ugye) és rácsimpaszkodni egy másik gazdag palira.

Ne haragudj, de ez tényleg az ócska ribizlik szintje. Ha normáis viszonyt akarsz a szüleiddel meg kiegyensúlyozott életet akkor ne tartasd el magad, hanem menj el dolgozni, és teremtsd meg magadnak azt az életszínvonalat, amit te akarsz. A kitartott nők 99%-a iszonyat pofára fog esni 30-40 éves kor körül.

A szüleid csak egy dologban hibásak, hogy ennyire kinyalták a feneked, így nem vagy tisztában a pénz és a munka értékével. Ezért nem számít neked az, hogy mások kontóján élsz. Javaslok egy pszichológust, mert ez tényleg nem normális dolog.