A szülői házba visszalátogató gyerek vendégnek számít, vagy "haza" jön?
Két felnőtt nővérem van, egyik sem él már velünk, de mindketten hazalátogatnak havi 1-2 hétvégére.
Viszont teljesen máshogy viszonyulnak az "itthon"-hoz.
A kisebbik nővérem mindig előre megbeszéli anyuékkal, hogy hogy mikor jön, hozza magával kis táskában a cuccait, megkérdezi, hogy használhatja-e a konyhát, vagy a mosógépet pl, egyszóval teljesen úgy viselkedik, mintha ő itt már csak egy vendég lenne.
A nagyobbik nővérem pedig többnyire váratlanul jön-megy, amikor épp gondol egyet, kulcsa is van a házhoz. A régi szobája még ugyanúgy van mint, amikor benne lakott, kérte is, hogy ne rendezzük át. Ő szinte sosem hoz magával semmit, hiszen mindene van itthon is, pl ruhái, cipők, papucs, törülköző, fogkefe stb. A konyhában és a hűtőben kiszolgálja magát, a kertbe is kimegy gyümölcsöt, zöldséget szedni stb. Szóval ő még mindig úgy tekint a házra, hogy itthon van, mintha 2 helyen is lakna egyszerre.
Anyuéknak ez nem gond, de a múltkor egyszer egy rokoni összejövetelen felmerült a dolog, és többen eléggé furcsállták, mert szerintük a már kiköltözött, felnőtt gyerek csak vendég a szülői házban, és akként is kell viselkednie.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek ha valaki már külön lakik a szüleitől, az tényleg csak vendég, vagy valamilyen szinte az otthona marad neki a ház, ahol felnőtt? (Itt természetesen most csak az olyan esetekre gondolok, ahol a szülők és a gyerek kapcsolata jó, mint nálunk is)
Nálam kicsit kettős érzések szoktak lenni.
Egyrészt apám egész életünkben azt hajtotta, hogy ez az ő háza mi csak megtűrt vendégek vagyunk. Ezért nem is nagyon jártam haza. Mióta megdöglött, azóta is ritkán megyek, és bizonyos fokig vendégnek érzem magam.
Vendégnek azért, mert nem lakom ott napi szinten, nincsenek ott a napi cuccaim, míg öcsém és anyám benne laknak, új dolgok, új tárgyak vesznek körül. Viszont mellette azért mégis csak otthon vagyok, úgy jövök-megyek, eszek, iszok ahogy akarok, teszek-veszek ahogy akarok.
Nem kell engedélyt kérjek, anyám alapból megkérdezi mit kell kimosni (azt az 1 pólót, nadrágot amiben megyek). Kerti dolgokat alapból kínálják, soha nem volt vita tárgya, és általában ha tudják hogy jövök akkor úgy vásárolnak be.
A rokonok meg alapból szeretnek belepofázni a másik életébe és hozzászólni olyanhoz amihez az égvilágon semmi közük.
Én úgy érzem hazamegyek, amikor meglátogatom a szüleimet. Mivel nem költöztem messze, csak a szomszéd városba (ez körülbelül 15 perc buszutat jelent) aludni nem szoktam ott, és eddig még arra sem volt példa, hogy bejelentés nélkül hazamentem volna. Kulcsom van, és mehetnék, amikor akarnék, de érdemesebb egyeztetni, mert a szüleim műszakban dolgoznak, és felesleges lenne az üres lakásba hazautazni. Kajával kiszolgálom magam, ugyanúgy, mint amikor ott éltem, a kertbe is kimegyek gyümölcsöt enni. Viszont nincs már semmilyen cuccom, mindent elhoztam, vagy kidobtam. A szobám sincs már meg. Nem tudom elképzelni, hogy vendégként viselkedjek, mindenre engedélyt kérjek, és elvárjam, hogy körbeugráljanak. Mindent tudom hogy hol találok, elvégre 21 évig ott éltem.
Persze ha egyszer a szüleim kisebbre cserélik a házat, akkor előfrodulhat, hogy nem érezném magam annyira otthonosan.
Én úgy gondolom, hogy a távolabbi rokonoknak pont semmi közük hozzá, hogy viselkedik otthon a nővéred. Én engedném a gyerekemnek, hogy otthon érezze magát, én szültem. És nem arról van szó, hogy kisemmiz titeket, ha ott van, ráadásul ahogy értelmeztem, nem olyan gyakran van ott. Nem hiszem, hogy minden levegővételéért engedélyt kéne kérnie.
Ha a szülőket ez zavarja, ne a rokonokkal, hanem vele beszéljék meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!