A szülői házba visszalátogató gyerek vendégnek számít, vagy "haza" jön?
Két felnőtt nővérem van, egyik sem él már velünk, de mindketten hazalátogatnak havi 1-2 hétvégére.
Viszont teljesen máshogy viszonyulnak az "itthon"-hoz.
A kisebbik nővérem mindig előre megbeszéli anyuékkal, hogy hogy mikor jön, hozza magával kis táskában a cuccait, megkérdezi, hogy használhatja-e a konyhát, vagy a mosógépet pl, egyszóval teljesen úgy viselkedik, mintha ő itt már csak egy vendég lenne.
A nagyobbik nővérem pedig többnyire váratlanul jön-megy, amikor épp gondol egyet, kulcsa is van a házhoz. A régi szobája még ugyanúgy van mint, amikor benne lakott, kérte is, hogy ne rendezzük át. Ő szinte sosem hoz magával semmit, hiszen mindene van itthon is, pl ruhái, cipők, papucs, törülköző, fogkefe stb. A konyhában és a hűtőben kiszolgálja magát, a kertbe is kimegy gyümölcsöt, zöldséget szedni stb. Szóval ő még mindig úgy tekint a házra, hogy itthon van, mintha 2 helyen is lakna egyszerre.
Anyuéknak ez nem gond, de a múltkor egyszer egy rokoni összejövetelen felmerült a dolog, és többen eléggé furcsállták, mert szerintük a már kiköltözött, felnőtt gyerek csak vendég a szülői házban, és akként is kell viselkednie.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek ha valaki már külön lakik a szüleitől, az tényleg csak vendég, vagy valamilyen szinte az otthona marad neki a ház, ahol felnőtt? (Itt természetesen most csak az olyan esetekre gondolok, ahol a szülők és a gyerek kapcsolata jó, mint nálunk is)
Igazából mindkét esetet normálisnak tartom. Amíg a szülőknek az, addig rendben van.
Én szoktam szólni, ha a családommal ellátogatunk haza, de ha nincs rá módom, vagy hirtelen ötlet, akkor is tudom, hogy mehetek, mert oda hazamegyek.
Cuccot is szoktam vinni, inkább a babánknak, de van ott még saját holmim, amit idővel tudok csak elhozni.
Én úgy gondolom, hogy a normális hozzáállás a kérdésben példaként szereplő szituációk között valahol félúton van.
Amikor én elköltöztem, az én anyukám is új házba költözött, tehát nálunk már nincs olyan, hogy régi szobám, meg régi cuccaim. Van viszont ott ágyneműm, (amiben nem alszik senki más vendég) van ott szekrényem, és természetesen vannak ott ruháim, cipőim. Kaját, tusfurdőt, fogkrémet ilyeneket eszembe sem jut vinni, természetes, hogy használhatom ami van. Mosógépet, háztartási gépeket használom, ha kell, valamint a hűtőből is és a kertből bármit ehetek, de ezt azért meg szoktam kérdezni, hogy ehetem-e.
Sőt, van ott egy biciklim is, és a gyermekemnek is cuccai, játékai.
Van kulcsom is a házhoz, de eszembe sem jutna csak úgy bemenni, mindig szólok, hogy mikor jönnék. Ha pedig dolgozni kell, a házban, vagy a ház körül, természetes, hogy segítek.
Haza sem mehetek... mostohaanyám ugyanis megtiltotta, hogy bármikor is betegyem oda a lábamat, apám meg leszarja.
A páromékhoz valóban "haza" megyünk még 1000km-ről is.
Az én lányom külföldön él, nagyon régóta. Így természetes, hogy egyeztetünk jó előre, mikor jönnek. De így is "hazajön". Sőt, még a vejem is azt mondja, megyünk haza, pedig ő még az országban sem járt, mielött összejött a lányommal. És én ettől mindig kicsit meghatódom.:)
És van papucsuk, fogkeféjük, törülközőjük, pizsamájuk, stb. itt, és akkor nyúlnak a hűtőbe, és szednek paradicsomot a kertben, amikor kedvük tartja.
3 éve költöztem el, van 2 gyermekem!
Természetesen haza megyek, úgy mint az én otthonom! Nem érzem magam vendégnek, és ők se úgy tekintenek rám! Nekem természetes hogy a hűtőbe nyúlok, vagy eszek vagy bármit csinálok, akárcsak ott ülök, vagy épp ledőlök a ,, szobámban " a gyerekeimmel.
De!!!! Természetességnek veszem azt is hogy ugyanúgy elmosogatok, össze porszívózom, rendet teszek ha tudom jól nem volt idő nekik munka és egyéb dolgok miatt! Füvet vágok stb! Azt hozzá teszem mi is rengeteg segítséget kapunk tőlük, és nekem így természetes mindig otthonom a szülő otthon! Remélem ők is otthon érzik magukat mikor jönnek! ❤
Ja és minden másnap haza megyek. A gyerekeim is imádnak ott lenni, mindketten oda születtek még 😊
Az olyan családba megy "vendégként" haza a gyerek,ahol rideg a szülő-gyerek kapcsolat.
Legalábbis én így érzem.
A nővérem 3 éve elköltözött, de a mai napig úgy jön ide, mintha csak a gimiből, vagy a barátaitól jönne haza. Sosem gondolta senki, hogy ez baj lenne, vagy vendégként kéne viselkednie. :D
Pl. Anyának is van kulcsa a nagyiékhoz, oda is úgy megyünk, mintha hazamennénk (bár kiskoromban rengeteget voltam ott amúgyis), mindig megnézem, van-e valami nasi, csoki nálunk, vagy valami finom, stb. Ők ennek örülnek, kényelmesebb is így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!