A szülői házba visszalátogató gyerek vendégnek számít, vagy "haza" jön?

Meglett, családos emberként is van kulcsom a szüleim lakásához. Ez szerintem természetes.

Mivel egy városban lakunk, ott nem alszom, ruháim nincsenek ott, csak fogkefém. Ill. régi könyveim, amiket leginkább helyhiány miatt tartok ott és egyébként sosem használok.

Ha nővéreid huszonévesek és nincs családjuk, valamint nem gond egy szobát változatlan állapotban fenntartani számára/számukra, akkor én semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy egyes ruháit, használati tárgyait szüleiteknél tartja. Egyébként lehet ennek praktikus oka is, pl. kicsi a lakása és ott nem férne el mindene.

Az meg végképp totál természetes, hogy benyúl a hűtőbe, kimegy a kertbe szedni ezt-azt. Ill. ha szed, akkor gondolom nem csak annyit, amennyit elvisz vagy megeszik, hanem egyúttal segítségképpen a szüleiteknek is szed.

A rokonoknak meg toll a fülükbe (majdnem más dolgot írtam másik testnyílásukba :DDD)! Ha a szülőket ez nem zavarja, akkor másnak, pláne a nem ott lakó, nem a szűk családhoz tartozó személynek az égvilágon semmi köze hozzá!

Évek óta külön élek én is.

Van kulcsom a szüleim lakásához, de nem hordom magamnál. Azért van, hogy ha gond adódna be tudjak menni. Ha megyek előre szólok, hogy otthon vannak-e. Otthon érzem magam, nem kérek engedélyt, ha WC-re kell menni vagy ilyesmi, de nem pakolok, nem nyúlok a hűtőbe, kamrába semmihez, nem pakolom a szekrényeket, csak ha mondják. É úgy vagyok vele, hogy otthon vagyok, de tiszteletben tartom a magánéletüket ezért valamennyire vendégként viselkedek. Szüleim mindig mondják, hogy egyek amit akarok, vigyek ha kell valami de engedély nélkül nem nyúlok semmihez.

Nègy felmött gyerekem van, és ök "vendégként" jönnek haza.

Mindenkinek van kulcsa, de ha jönni akarnak, akkor elötte ideszólnak, hogy mikor jönnének, és ez megfelel-e nekünk. (Mert ugye ha netán ne vagyunk itthon, akkor furcsa lenne, ha közben itt vannak)

Itt elvileg mindenkinek megvan a régi szobája, de azt közben természetesen használjuk, amíg nincsenek itt. Ha jönni akarnak, akkor úgy elpakolunk, hogy normálisan elférjenek ott. Mindenkinek vannak itt alapdolgai, de a holmijuk nagy része ott van, ahol élnek.

A hütöt elvileg használhatják, de azért meg szokták kérdezni, hogy ami benn van, azt ehetik-e, vagy esetleg valamiért inkább ne - pl. másnapra valakinek a munkábamenö kajája, abból lesz a másnapi ebéd, stb. Ilyen esetben megbeszéljük, hogy mi az, amit ehetnek.

A kertböl is ilyen alapon szedhetnek bármit, amiböl kevesebb van, azt megkérdezik, egyébként szabadon ehetnek, amit akarnak.

Ha hosszabb ideig - egy hétnél tovább - vannak itt, akkor természetes nekik, hogy ök is vásárolnak a hütöbe, elvégre nem mi tartjuk el öket. De nem számolunk el, csak úgy érzésre tartjuk fenn az egyensúlyt.

Ha mi megyünk hozzájuk, akkor ugyanez van fordítva is, ott ök vannak otthon és mi vagyunk a vendégek.

Mindkettő normális, ha nem zavar senkit sem.

Természetesen nem állítok haza váratlanul. Előre megbeszéljük.

De nem viselkedek vendégként. Pl. nem kérek engedélyt, hogy töltsek magamnak innivalót, kiszolgálom magamat. Nálunk ez a normális. Nem fogom ugráltatni a szüleimet :)

2 éve költöztem el otthonról,.

Kb. kéthetente járok haza, 1-1 napokra, nem alszom ott, szóval cuccot nem kell vinnem magammal, de megtenném, ha kellene. Én mindig előre megbeszélem édesanyámmal mikor van otthon, és akkor megyek (illetve egy időben hazajártam néha csak azért is, hogy a kutyámmal foglalkozzak, akit otthon kellett hagynom, ilyenkor is szóltam róla, még ha nem is volt otthon anyum).

Mindent ugyanúgy használok ahogy régen, nem várom el, hogy kiszolgáljanak, nem érzem magam vendégnek. Ha anyukám éppen főt, simán átveszem tőle a dolgokat, ha épp úgy adódik, a múltkor ameddig ők bevásárolni voltak, én megfőztem az ebédet és kiteregettem.

Számomra ez így normális, de nem hinném, hogy ebben a témában van jó és rossz viselkedés.