Egy férfinél tényleg normális ha szinte "siratja" az autóját, vagy valami más lehet?
Apukámat múlthéten érte egy autóbaleset, egy teherautó ment neki.
Csodával határos módon nem sérült meg.Illetve annyira,hogy eszméletét vesztette, néhány karcolás lett rajta, 3 napot volt kórházban, azt is inkább megfigyelés céljából.
Az autó sajnos totálkáros lett, mert bár nem tört össze annyira, de nem tudták kiszedni apukámat a tűzoltók, mivel az egyik oldalról a fák zárták el az ajtók nyitásának lehetőségét, a másik oldalon meg a törés miatt egyáltalán nem nyíltak az ajtók.Ezért részben szétvágták az autót.
A kocsiban nyíltak a légzsákok is, a motor is sérült, szóval teljesen menthetetlen.
Apukámnak pedig ez az autó nagy büszkesége volt, ugyan amikor bementünk hozzá a kórházba mondta,hogy mennyire örül,hogy ilyen szerencsésen megúszta, de amióta hazajött mindig azt mondja,hogy sosem lesz még egy ilyen jó autója.
Állandóan kinéz a kapubeállóra, dobozszámra szívja a cigit (napi átlag max 10-et szokott normál esetben).
Az elmúlt napjai abból álltak,hogy felkelt délelőtt 11kor (minden nap 7-8 fele kel akkor is ha nem dolgozik), eszik-iszik, megnéz az interneten pár autót, majd konstatálja,hogy egyik sem jó.
Majd lefekszik (soha nem feküdt le délután). Aztán megint felkel 4-5 fele, és újra ezt csinálja.
Már nagymamám is mondta hogy adni neki pénzt, hogy akár jobb autót is tudjon venni, de az sem tette boldoggá.(egyébkét van annyira félretett pénze,hogy jobb kocsit vegyen a réginél)
Ma már egyszer megnevetettem, de nem akarom elhinni,hogy ez egy autó miatt van?
Több férfi ismerősöm is mondta,hogy egy autó eladása,elvesztése akár összetörése simán kihozza ezt az állapotot egy férfiből.
Ráadásul csak szerdán megy dolgozni is, meg autót nézni is elmennek hétvégéig, de ez így normális?
Egyes, semmi közöd hozzá, hogy ki mennyiért vesz magának kocsit, nem kellene ennyire irigykeni, főleg, hogy nem ezen múlik.
Én nő vagyok, de mikor életem első saját autóját meghúzta valaki véletlenül, annyira kikeltem magamból, hogy a másik már mindenbe belement volna. Persze aztán nagyon szégyelltem magam, de ezzel nem tudtam mit tenni.
És igen, mikor összetörtem (kanyarban megjelent az én sávomban egy autó, inkább a szalagkorláton keresztül a fának vittem a jobb oldalát, hogy elkerüljem az ütközést), akkor gyakorlatilag nulla információból (az autó márkáját, színét és típusát jegyeztem csak meg) kerestem meg a másik autó tulaját, hogy bosszút állhassak.
Szóval szerintem abszolút normális. Mindegy, hogy egy telefonról, bicikliről, laptopról vagy kedvenc kávésbögréről van-e szó, ha egy tárgyat megszerettél, akkor fájni fog az elvesztése, rendesen gyászolni fogod. És ja, a férfiaknál ez a tárgy többnyire az autó.
Én tökéletesen megértem apukádat, én nagyon olcsón vettem az első autóm, és pár év múlva már kerestem annyit, hogy sokkal jobb autót is vehettem volna készpénzre, de nem vettem, mert az első autó eszmei értéke többet nyomott a latba, mint a második autó szépsége és anyagi értéke.
"
Egyes, semmi közöd hozzá, hogy ki mennyiért vesz magának kocsit, nem kellene ennyire irigykeni, főleg, hogy nem ezen múlik."
Apámnak BMW 530d GT-je van. BIZTOSAN nagyon irigy vagyok hahaha.
Nem neked van jó kocsid, hanem apádnak. Az apád facát kell rá verned, nem a sajátod :)
De amúgy is mindegy, hogy az irigység beszélt-e belőled. Egyszerűen semmi közöd hozzá, ki mennyiért veszi a kocsiját, nem szép dolog mások pénzét beosztani.
És te hogy beszélsz kulturált(?) férfi létedre egy nővel?! Ha már itt tartunk...az "ő kezdte" már óvodában is gyenge érv.
Egyébként épp annyira volt csak bunkó, mint amennyire te a pukkadozó, lekezelő, tahó stílusoddal kiérdemelted.
Tényleg SEMMI közöd hozzá, hogy mennyibe került az az autó, ha nem tűnt volna fel, a kérdező egyáltalán nem is firtatta! Akkor te miért teszed?
Lehet, hogy egy 20 éves tragacs volt, csak épp a hosszú évek alatt apuka nagyon megszerette. Azért, mert nálatok egy BMW is a szemét-kategória, még semmi jogod lenézni az egyszerűbb körülmények közt élő embereket és a pénztárcájukban kotorászni.
Nem BELÉD kötöttünk (kik?) beléd, hanem a véleményedet támadtuk. A kettő között van különbség, nem kéne mellre szívni. Én sem veszem fel a te személyeskedésed :)
Amúgy meg ne hidd, hogy a nők között nincsenek suttyók. Itt vagyok én élő példának, és meglepődnél, ha találkoznál velem a civil életben, rájönnél, mit dolgozok, hogyan élek, hogy nézek ki, stb. De azért engedtessék már meg nekem hogy olyan szavakat használjak, amilyeneket a helyzethez megfelelőnek tartok. Ígérem, kimosom a szám szappannal :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!