Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Egy férfinél tényleg normális...

Egy férfinél tényleg normális ha szinte "siratja" az autóját, vagy valami más lehet?

Figyelt kérdés

Apukámat múlthéten érte egy autóbaleset, egy teherautó ment neki.

Csodával határos módon nem sérült meg.Illetve annyira,hogy eszméletét vesztette, néhány karcolás lett rajta, 3 napot volt kórházban, azt is inkább megfigyelés céljából.

Az autó sajnos totálkáros lett, mert bár nem tört össze annyira, de nem tudták kiszedni apukámat a tűzoltók, mivel az egyik oldalról a fák zárták el az ajtók nyitásának lehetőségét, a másik oldalon meg a törés miatt egyáltalán nem nyíltak az ajtók.Ezért részben szétvágták az autót.

A kocsiban nyíltak a légzsákok is, a motor is sérült, szóval teljesen menthetetlen.

Apukámnak pedig ez az autó nagy büszkesége volt, ugyan amikor bementünk hozzá a kórházba mondta,hogy mennyire örül,hogy ilyen szerencsésen megúszta, de amióta hazajött mindig azt mondja,hogy sosem lesz még egy ilyen jó autója.

Állandóan kinéz a kapubeállóra, dobozszámra szívja a cigit (napi átlag max 10-et szokott normál esetben).

Az elmúlt napjai abból álltak,hogy felkelt délelőtt 11kor (minden nap 7-8 fele kel akkor is ha nem dolgozik), eszik-iszik, megnéz az interneten pár autót, majd konstatálja,hogy egyik sem jó.

Majd lefekszik (soha nem feküdt le délután). Aztán megint felkel 4-5 fele, és újra ezt csinálja.

Már nagymamám is mondta hogy adni neki pénzt, hogy akár jobb autót is tudjon venni, de az sem tette boldoggá.(egyébkét van annyira félretett pénze,hogy jobb kocsit vegyen a réginél)

Ma már egyszer megnevetettem, de nem akarom elhinni,hogy ez egy autó miatt van?

Több férfi ismerősöm is mondta,hogy egy autó eladása,elvesztése akár összetörése simán kihozza ezt az állapotot egy férfiből.

Ráadásul csak szerdán megy dolgozni is, meg autót nézni is elmennek hétvégéig, de ez így normális?


2018. aug. 5. 15:36
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
12%

Hány havi fizetése volt az autóban? Mennyibe került?

Mert ha tobb, mint 10 havi megdolgozott pénze volt az autoban, akkor bocsi, nem tudom sajnálni.

Egy olyan tárgyat nem érdemes erőn felül vásarolni, ami bármelyik pillanatban leamortizálódhat és a Casco sem öt forint! Néha nem értem az embereket.

Amúgy nem normális ez a reakció és a depresszió előjele.

2018. aug. 5. 15:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
96%

Én lány vagyok, de nekem is fájt, mikor bontóba vittük a 12 évig használt családi autónkat. Azzal nőttem fel jóformán:/

Egyébként nem lehet, hogy apukád valamiféle sokkot kapott a baleset miatt és nem is csak a kocsi a probléma? Nem távdiagnosztizálni akarok persze meg ijesztgetni sem, csak egy felvetés.

2018. aug. 5. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
91%

Egyetértek az előzővel. Lehet, nem csak az autó a probléma, hanem fel kell dolgoznia, hogy akár meg is halhatott volna.


Az én ismeretségi körömben a a nők és férfiak is használati eszköznek tekintik az autót.

2018. aug. 5. 15:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
100%

Lehet, hogy az autót is sajnálja, de szerintem még a balesetet nem dolgozta fel igazából. Tudja jól, hogy akár nagyobb baj is történhetett volna vele, és ez most kezd benne leképeződni, tudatosulni.

Régen, mikor a férjem elvitte a bontóba az öreg járgányunkat, és jött haza kezében a rendszámtáblával, én is elsírtam magam. De szerintem itt nem csak a kocsiról van szó.

2018. aug. 5. 16:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:
100%

Szia!


Engem is vágtak már ki sértetlenül imádott autómból. Ennek 12 éve, emlékem nincs, mert a megelőző kilómétereket is törölte az agyam. Egy állókép maradt meg (amikor tudtam, hogy ütközni fogunk) és a csattanás, amit a mai napig tisztán hallok a fejemben.


Trauma. Igen. Minden szempontból.

- A halál szele, mert egy pillanatig arra készülsz. Rádöbbensz, hogy halandó vagy.

- Az érzés, hogy nem nálad a gyeplő, van, amit nem tudsz irányítani.

- Az "elkerülhető lett volna, ha..." érzés.

- Az anyagi veszteség, ami a te hibád.


Ezek egy férfiban különösen erősek tudnak lenni. Talán ő sem látja be, de így jön ki belőle a stressz és a fájdalom. Erre vetíti ki. De a fentiek együttesen gyötrik.


Boldog voltam, hogy karcolás nélkül megúsztam egy frontálist. Aztán megnéztem a roncsot, beleültem, és sírtam, mint egy gyerek.


Hagyd, hagy sírassa! Hagy higgye, hogy a kocsit siratja. Neki így könnyebb.


Igen, normális.


38/n

2018. aug. 5. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 anonim ***** válasza:
61%

Lány vagyok, pár hónapja van (első) autóm, egy kis egyszerű autó, de nekem hatalmas büszkeség.

Én is sírnék, ha valaki belém jönne, sőt ha épen kiszálnék belőle, neki esnél az illetőnek minden erőmmel, kivéve ha én vagyok a hibás.Pedig apró, vékony vagyok.

De majdnem egy évet dolgoztam a kocsiért, nagyon sok könny, szenvedés, majdnem feladás van mögötte.

Szóval megértem apukád. Mert valakinek csak egy autó, másnak egy egész álom van egy ilyen masinában. Persze nem esek neki másnak, amiért neki az autója csak egy eszköz, tiszteletben tartom. Kivéve ha belém jön :)

2018. aug. 5. 17:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
100%

Ez teljesen normális. Eleve balesetet szenvedett, lehet enyhe agyrázkódása is van/volt. Mindemellett az ember hajlamos kötődni egy tárgyhoz, ami már évek óta kiszolgálja, kérdés és hiba nélkül. Ez pont olyan, mint ha mondjuk egy kisgyerek elveszti a kedvenc játékát, csak itt nyilván másképp nyilvánul meg a dolog.


Ami még plusz rátehet a dologra, az a bűnbánat. Ha ő okozta a balesetet, nem is kell tovább keresni az okot, ha pedig nem, akkor is benne lehet egy gondolat, hogy mi lett volna ha ezt vagy azt másképp csinálom...


A legjobb amit tehetsz, hogy figyelsz rá, beszélgetsz vele más dolgokról, és átsegíted ezen az időszakon.

2018. aug. 5. 18:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:

Még nem olvastam a válaszokat, pont azért, hogy ne befolyásoljon. De ami egyből eszembe jutott, az az, hogy apukád nem a kocsiját sajnálja elsősorban, hanem az őt ért trauma. A múlt héten történt, napokig kórházban volt, idő kérdése, és helyreteszi magában.

Sokként érte meg a balesetet (nem véletlenül mondta, hogy még jó, hogy ennyivel megúszta).

Nem a kocsi a baja, hanem ami vele történt!!! Legyetek mellette lelkiekben!

2018. aug. 5. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
Szerintem sem a kocsit sajnálja. Ha nem tudja feldolgozni pár héten belül, akkor irány a pszichológus. Segítség kell neki.
2018. aug. 6. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:

Lehet, hogy csak a trauma miatt van.


De lehet, hogy ténylg ennyire sajnálja a kocsit - én is szomorú lennék, ha valami történne a kocsinkkal, annyi élményünk kötődik hozzá, mi magunk szerelgettük mindig, ráadásul ritkább típus, szívünkhöz nőtt.


Ajánlom az "Így jártam anyátokkal" 2. évad 17. részét, az "Arrivederci, Fiero"-t, nem kell hozzá különösebben ismerni magát a sorozatot, de szépen megmutatja, mennyire hozzánő az emberhez egy autó, amivel sok mindenen keresztül mentek együtt :D

2018. aug. 6. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!