A gyereknek tényleg kötelessége az idős, beteg szülőjét gondozni, mert gyerekkorában ő is megtette vele?

Fél éve anyukámnak sajnos nagyon súlyos agyvérzése volt. Azóta folyamatos felügyeletre szorul, nem tudja ellátni magát. Úgy kell fürdetni, etetni, pelenkázni. Egyetlen gyerekeként (és mert otthon lakom még), ez a kötelesség rám hárult. Felmondtam a munkahelyemen is, hogy vele tudjak lenni.

Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy kezdek besokallni. 24 éves vagyok, lassan szeretnék kezdeni valamit az életemmel, szeretnék párt találni, családot, karriert, viszont ez mind lehetetlen addig, amíg anyuval vagyok, és csak akkor mozdulok ki itthonról, ha muszáj.

Így hát fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy keresek neki otthont. Viszont sajnos egyedül nem tudnám megfizetni, ezért anyu egyetlen élő rokonához, a húgához fordultam, hogy besegítene-e a költségekbe.

Hát ő pedig szabályosan kiosztott. Elmondott minden hálátlan, semmirekellő gyereknek. Szerinte nekem kutya kötelességem anyámról gondoskodni, hiszen "ő sem adott be otthonba, téged is ugyanúgy fürdetett, etetett, pelenkázott, amikor kicsi voltál". Az, hogy így nem lehet normális életem, ne zavarjon, mert anyám is sok mindenről lemondott miattam, ezért joggal várhatja el ugyanezt tőlem. Ha pedig beadom egy otthonba, akkor az azt jelenti, hogy lepasszolom idegeneknek, mert önző vagyok, és csak magammal foglalkozom.

Szerintetek igaza van? Valóban kötelességem anyát gondozni, és hálátlan vagyok, ha ezt másokra bízom, és a saját életemet akarom élni?