A gyereknek tényleg kötelessége az idős, beteg szülőjét gondozni, mert gyerekkorában ő is megtette vele?
Fél éve anyukámnak sajnos nagyon súlyos agyvérzése volt. Azóta folyamatos felügyeletre szorul, nem tudja ellátni magát. Úgy kell fürdetni, etetni, pelenkázni. Egyetlen gyerekeként (és mert otthon lakom még), ez a kötelesség rám hárult. Felmondtam a munkahelyemen is, hogy vele tudjak lenni.
Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy kezdek besokallni. 24 éves vagyok, lassan szeretnék kezdeni valamit az életemmel, szeretnék párt találni, családot, karriert, viszont ez mind lehetetlen addig, amíg anyuval vagyok, és csak akkor mozdulok ki itthonról, ha muszáj.
Így hát fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy keresek neki otthont. Viszont sajnos egyedül nem tudnám megfizetni, ezért anyu egyetlen élő rokonához, a húgához fordultam, hogy besegítene-e a költségekbe.
Hát ő pedig szabályosan kiosztott. Elmondott minden hálátlan, semmirekellő gyereknek. Szerinte nekem kutya kötelességem anyámról gondoskodni, hiszen "ő sem adott be otthonba, téged is ugyanúgy fürdetett, etetett, pelenkázott, amikor kicsi voltál". Az, hogy így nem lehet normális életem, ne zavarjon, mert anyám is sok mindenről lemondott miattam, ezért joggal várhatja el ugyanezt tőlem. Ha pedig beadom egy otthonba, akkor az azt jelenti, hogy lepasszolom idegeneknek, mert önző vagyok, és csak magammal foglalkozom.
Szerintetek igaza van? Valóban kötelességem anyát gondozni, és hálátlan vagyok, ha ezt másokra bízom, és a saját életemet akarom élni?
válasza: válasza:Nem és nem is fogom.
Plusz teljesen más egy 3-6 kilós gyereket gondozni, mint egy 80-90 kilós férfit.
Míg a 15 kilós gyerekedet elkapod, ha ellenkezik, mert erősebb vagy, le tudod fogni, pl., addig az apádat, vagy anyádat egyáltalán nem és még benned is simán kárt tehet.
Plusz köszönőviszonyban sincs egymással a kettő, ráadásul, a gyerek nem kérte, hogy megszülessen.
válasza:Ne foglalkozz másokkal! Igazából több lehetőség is van. De kérdés, anyukàd szellemileg milyen állapotban van? Ugyanis az akarata ellenére nem adhatod otthonba, csak akkor, ha beszámíthatatlannak nyilvánítják, az pedig bírósági úton történik.
Addig amíg tehetsz: napi max 4 órában kérhetsz házi gondozást, vitetheted az ebédet, így felszabadul napi pár órád.
Ha anyukád szellemileg ok, akkor vele meg tudod beszélni az otthont, ha nem, akkor elindítod a gyámság alá vételt.
Otthon: a nyugdíja a nagy részét fedezi, ez esetben neked csak ki kell pótolnod! Vagy ha van lakás, eladható, ha az árát a gondozására fordítod.
Viszont tudd: nem mindenhol vállalnak fekvőbeteget. Ápolási osztályra kórházba ne add, mert az viszont tényleg embertelen.
Ami meg a kötelességeidet illeti: igen, köteles vagy róla gondoskodni! De nem vagy köteles a teljes életedet feláldozni úgy, hogy se dolgozni nem tudsz, és emiatt később nyugdíjad se lesz...
Amikor valaki azzal jön, hogy persze téged is gondoztak, az azt hagyja figyelmen kívül, hogy az nem egy életre szól.
Ha megoldod, hogy szakszerű felügyeletben legyen része (amit te nem tudsz neki megadni), azzal ennek a kötelességednek már eleget teszel.
válasza: válasza:Anyukád húgának nincs igaza. Valószínűleg nem szeretne beszállni a költségekbe, de mivel ezt nem akarja egyenesen kimondani, inkább beléd köt, és lelkiismeret furdalást próbál kelteni benned.
Anyukád jó életet szeretne neked, ebben biztos vagyok. Szerintem intézd az otthont, remélem, valahogy meglesz az anyagi fedezet is. Majd gyakran látogasd, törődj sokat vele.
válasza:Az, hogy feladod-e az életedet azért, hogy őt ápold, a te döntésed, szerintem ezt egy normális szülő se várja el a gyerekétől, pláne, ha egyke. Ha többen lennétek testvérek, megoszlana a teher, lehetne fogadni mellé ápolónőt hosszabb időre, aki otthon gondozza, de ez a te esetedben nem műxik.
Azt az érvelést viszont, hogy "nem a gyerek kérte, hogy megszülessen", tehát akkor a világon semmilyen kötelezettsége nincs is a szülő felé, kifejezetten undorítónak és visszataszítónak találom. Az élet érték, aki számára inkább teher, kösse fel magát, vagy vágja fel az ereit.
válasza:6os, ne hidd.
Apa bátyja pl. totálisan "leszarta" ebből a szempontból az apját.
Apa és én gondoztuk, ő néha meglátogatta, de otthonról hallani sem akart, és mikor apa végre-valahára beadta papát, ő volt leginkább felháborodva - holott gyakorlatilag SEMMIT nem tett az apjáért.
Apa gondozta munka után, ő hívott rá orvost, hogy ajdjon be neki éjszaka nyugtatót, mert majdnem nekiment.
Én ültem papával órákig a konhában és próbáltam belediktálni az ételt, vagy épp hallgattam, ahogy sír, mert eszébe jutott a legelső felesége, stb.
Apa is én is belerokkantunk, nagybátyám meg "mit hisztizünk".
válasza:Tudsz kommunikálni anyukáddal? Ha igen, neki mi a véleménye? Egyáltalán mennyit fog fel a külvilágból?
Nem áldozhatod fel az életed érte viszont megfelelő gondoskodást nyújtani muszáj.Ha ez egy otthon, akkor az.
Ha nem dolgozol miből éltek?
Ha az otthon nem opció, keress házi gondozást, házi ápolást, így ha dolgoznál, lenne pár óra felügyelet.Sok helyen ez ingyenes, de nem mindenhol.Érdemes háziorvost, egyházat felkeresni ezügyben.
Köszönöm az eddig válaszokat, mindenkinek ment a zöld kész.
Hát, anyu szellemi állapota nem egyszerű kérdés. Vannak teljesen tiszta pillanatai, napjai, amikor mindent felfog ami körülveszi, ilyenkor úgy viselkedik, mintha csak egy simán lebénult ember lenne, aki szellemileg teljesen ép, csak épp tólószékben van.
Vannak viszont rosszabb napok, amikor csak bámul maga elé, és nem lehet vele kommunikálni, erőltetni kell az evést stb. Plusz a memóriája is nagyon rossz, sokszor nem emlékszik rá, mit mondott, mi történt vele tegnap.
Említettem már neki az otthont, többször is, de a reakciója mindig teljesen más volt. Egyszer beleegyezik, hiszen nem akarja, hogy egész életemben őt kelljen gondoznom, de máskor meg hallani sem akar róla, ő otthon akar meghalni, nem megy idegen helyre idegenek közé. A "múltkor nem ezt mondtad" válasz pedig nem opció, hiszen nem emlékszik rá, hogy mit mondott előtte.
Én nagyon szeretem őt, de lassan kezdek tönkremenni idegileg, olyan nehéz vele.
válasza:Van választásod? Ez a valódi kérdés.
Nem olcsó se a gondozó, se az otthon. Akinek erre nincs fedezete, annak nem marad más választása, mint otthon ápolni a beteg szülőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!