A gyereknek tényleg kötelessége az idős, beteg szülőjét gondozni, mert gyerekkorában ő is megtette vele?
Fél éve anyukámnak sajnos nagyon súlyos agyvérzése volt. Azóta folyamatos felügyeletre szorul, nem tudja ellátni magát. Úgy kell fürdetni, etetni, pelenkázni. Egyetlen gyerekeként (és mert otthon lakom még), ez a kötelesség rám hárult. Felmondtam a munkahelyemen is, hogy vele tudjak lenni.
Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy kezdek besokallni. 24 éves vagyok, lassan szeretnék kezdeni valamit az életemmel, szeretnék párt találni, családot, karriert, viszont ez mind lehetetlen addig, amíg anyuval vagyok, és csak akkor mozdulok ki itthonról, ha muszáj.
Így hát fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy keresek neki otthont. Viszont sajnos egyedül nem tudnám megfizetni, ezért anyu egyetlen élő rokonához, a húgához fordultam, hogy besegítene-e a költségekbe.
Hát ő pedig szabályosan kiosztott. Elmondott minden hálátlan, semmirekellő gyereknek. Szerinte nekem kutya kötelességem anyámról gondoskodni, hiszen "ő sem adott be otthonba, téged is ugyanúgy fürdetett, etetett, pelenkázott, amikor kicsi voltál". Az, hogy így nem lehet normális életem, ne zavarjon, mert anyám is sok mindenről lemondott miattam, ezért joggal várhatja el ugyanezt tőlem. Ha pedig beadom egy otthonba, akkor az azt jelenti, hogy lepasszolom idegeneknek, mert önző vagyok, és csak magammal foglalkozom.
Szerintetek igaza van? Valóban kötelességem anyát gondozni, és hálátlan vagyok, ha ezt másokra bízom, és a saját életemet akarom élni?
válasza:Szerintem már azért sem vagy hálátlan, mert eddig gondoztad édesanyád és a munkádat is feladtad érte.
Megértelek, teljesen normális, hogy 24 évesen szeretnél valamit kezdeni az életeddel és nem tudsz 0-24-ben anyád mellett lenni.
Nincs igaza anyád húgának. Az nem indok, hogy ő sem adott be nevelőintézetbe, mert ő szült meg, jobb esetben tudatos döntés volt a gyerekvállalás, ő vállalta érted a felelősséget, ő akart gyereket. Ez egy döntés, mindenki döntse el, hogy tud-e vállalni ekkora felelősséget, akar-e gyereket. Viszont te nem tehettél arról, hogy megszülettél és arról, hogy ez történt édesanyáddal.
Felnőtt vagy, ha nincs munkád és mindig anyukáddal vagy és ezt tennéd továbbra is, honnan lenne pénzed? Valamit muszáj csinálni, szerintem jó ötlet ebben az esetben az otthon. Gondolom azután sem hanyagolnád el, csak nem tudsz mindig vele lenni.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Sokat gondolkodom a helyzeten én is. Ha a saját életemet szeretném élni, akkor ahhoz mindenképp az kell, hogy anyu otthonba menjen. Ehhez viszont az ő nyugdíja és az ápolási kevés, így mindenképpen el kellene mennem dolgozni, hogy a különbözetet ki tudjam fizetni. A kérdésben írtak után a nagynénémre sem számíthatok. A ti válaszaitokkal megerősítést nyertem abban, hogy valójában az a baja, hogy nem akar beszállni a költségekbe. Viszont ha dolgozni megyek, akkor addig kell valaki, aki anyával lesz, legalább az első hónapban, amíg meg nem jön az első fizetésem, és el nem tudom kezdeni intézni neki az otthonba kerülést, de annyira nem vagyok járatos ezekben a dolgokban, így nem tudom mennyi ennek az átfutási ideje.
Válasz a kérdéseitekre: apa már régen meghalt, így ő nem tud segíteni. Az ő testvéreivel pedig rég nem tartjuk a kapcsolatot, szerintem azt sem tudják, hogy mi történt anyuval.
A házat azért nem akarnám eladni, mert ez minden vagyonunk, és utána nekem nem lenne hová mennem.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!