Ti is szakítottatok meg anyatokkal a kapcsolatot? Ha igen, akkor miert? Mi vezetett odáig?

33 eves vagyok, boldog családdal, 2 gyerek...de nem volt ez mindig igy, m nagyon rossz, ártalmas “nevelést” kaptam otthon, nárcisztikus-alkoholista szulok gyermekeként. 4-5 ev pszichoterápia kellett h egyenesbe hozzam magam, csökkenjenek a szorongasaim, raebredjek h vannak “enhataraim”, h legyen önbecsülésem. Apam (a fő szemet) meghalt, igy maradt anyam, akivel tarthatatlan állapotok vannak. Nagyon sokat iszik, mindenkit lenéz, azt hiszi h o felsőbbrendű másoknál. Engem kioktat h miert nem viszem ide-oda, es hogy miként elem az életemet, hogyan kene másképpen csinalni. En alapvetően soha nem vágtam a fejéhez, h igazából az, h 28tol 33ig en szedtem ossze sajat magamat, nekik köszönhető. Viszont most eljutott egy olyan szintre a dolog (reszegen azt mondta h ram h egy sz.a.r.f.@.szu kur-v@ vagyok, aki az apja oroksegere var - oroksegse: 650 ezres adósság), h egyszerűen nem tudok vele egy nevezőre jutni semmiben sem: iszonyat igénytelen, fikazik, fingik, koszos, nagypofájú, kioktató...es neha, nagyon neha előveszi a jo oldalat. Szte rossz a gyereknevelesem, a hazassagomat is másképp kene csinálnom, meg ugy mindent. En ugy döntöttem h határozatlan ideig megszakitom vele a kapcsolatot (tavaly fel évre szakitottam meg azzal a feltétellel, hogyha utana megint pias lesz, akkor évekre fogom), ugyanis képtelen vagyok a sajat lelki vilagomat ugy gyógyítani, h amit pl 2-3 hét alatt elérem, azt o egy laza mondattal siman hazavagja, nem is tudván h mekkora kart okoz. Mas is volt hasonló helyzetben?