Hogyan szakítottátok meg a szüleitekkel a kapcsolatot?

Én a szüleimmel sosem szakítanám meg a kapcsolatot, mert rájuk mindig számíthatok.

Elköltöztem tőlük, biztosítottam őket, hogy vigyázok maganra és nem kell aggódniuk, bízhatnak bennem. Ez nem számít szülőikapcsolat-megszakításnak.

A legtöbben, akik ezt mégis megteszik és elszakadnak végleg a szüleiktől általában gyerekkori trauma, a szülők elfogadhatatlan viselkedése és más országba vonulás okául teszik. Ők szerintem általában nem veszik fel a telefont, nem válaszolnak a megkeresésre, megszakítanak velük minden kapcsolatot.

Apám szakította meg velem szinte teljesen, mikor összekölötözött mostohaanyámmal.

Akkor még együtt éltünk 5-en, de már akkor sem igazán beszélgetett velem, a két "öcsém" a szent, mert fiúk.

Az meg az ő döntése, hogy alig keres lassan 5 éve (mióta elköltöztem). Én még próbálkozok, néha üzenek neki, de egyre inkább szarok az egészbe...

29n

Szüleim sajnos elhunytak,anyósomat és a rokonságot nem birtuk,párom se.

100 kilométert költöztünk.

Én csak a nagyszüleimmel szakítottam meg. Volt sorozatban sok kicsi, majd 1 nagy igen undorító húzásuk, ezután nem vettem fel a telefont. Mikor meguntam a hívogatást, és nagyanyám hívott, odaadtam a páromnak a telefont. Az öreglány mondta, hogy velem akar beszélni, a párom mondta, hogy én viszont nem akarok, ha fontos mondandója van, azt neki mondja. Elköszönt, többet nem hívott.

Az ő nagyanyjával is megszakítottuk, a mocskos alpári stílusa és viselkedése miatt (bár itt anyósom is közrejátszott, mert megkavarta párszor a szart alattunk).

Igazából az eset óta nem is keresett minket. Egyszer videotelefonáltam anyóssal, mikor az anyjánál volt, mert az unokát akarta látni, mikor megjelent az anyja a háttérben. Elöntött az ideg, kinyomtam a telefont, majd írtam anyósnak egy üzit, hogy legyen szíves akkor hívni, ha egyedül van.