Veletek volt már olyan, hogy egyik napról a másikra szakítottátok meg a barátitokkal a kapcsolatot, és utána nem volt egy darabig?

Volt ilyen. Egy hónapig tartott a mosolyszünet, aztán ő írt rám, hogy nem megy neki, kíváncsi, hogy hogy vagyok. És azóta dumálunk.

A történethez hozzátartozik, hogy nettről ismertem meg a lányt, immáron két éve, és apróságokon összebalhéztunk, ha nincs ló, jó a szamár módon bánt velem néha, én meg emiatt sokszor kiakadtam.

A kapcsolatunk nem olyan erős, mint volt, viszont lassan-lassan bízom benne, hogy visszaáll az eredeti állapotára.:) 15/L

Épp most csinálom ezt, pontosabban haladok efelé. Igazából meguntam hogy abszolút nem kölcsönösek a kapcsolataim, és annyit csalódtam emberekben hogy akármennyire is szeretném, egyszerűen már nem igazán tudnak érdekelni...

Még van 1-2 ember akin gondolkozok de szinte mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot.

Ilyenek után néha hagyom, hogy csak megtörténjen, aminek meg kell történnie... hogy őszinte legyek, nem is mindig szeretnék másik barátot a régi helyett, viszonylag sokszor előfordult már velem, hogy csalódnom kellett barátokban, mert átvágtak, stb... előbb ki kell hevernem, ami történt, aztán tudok mások felé nyitottabb lenni megint. Úgy tűnik, elég rossz emberismerő vagyok, mert csomószor előfordult már hasonló, de általában én voltam az, aki megszakította velük a kapcsolatot, mert utáltam látni, hogy a szemembe hazudnak. És tényleg egyik napról a másikra. Ha valamilyen szinten ki is békültünk, sosem bíztam meg többet az illetőben. De persze így meg lassan kezdek paranoiássá válni, mert mindig attól tartok, mi lesz, ha az aktuális "legjobb barátról" kiderül, hogy ő is csak olyan, mint az előtte lévők.

Ha sportolsz valamit, (én lovas vagyok, a lovardában például elég nagy a jövés-menés, ott mindig akad valaki jó fej) akkor abban a csapatban is nézhetsz új barát után, vagy ha csak egy haverral találkozol például, rajta keresztül is ismerhetsz meg embereket, ilyesmi. :)