Miért van az, hogy sok szülő semennyire sem ismeri a saját gyermekét?

A gyerek felnőtt, már nem a szülő a legfőbb bizalmasa, más korosztály, más gondok, más problémák.

A "gyerek" talán (?) nem is tudja megcsillogtatni a humorát, ha éppen látja a szüleit, az ő esetleges betegségüket, elesettségüket.

Más korosztály, nem egyformán tudunk nevetni még a vicceken sem. Egy számítógépes humort nem biztos, hogy érti a szülő.

3-ra és 4-re:

Én meg azt gondolom, az a gyerek fordul el a szüleitől kamaszkorában és utána is, aki egyrészt megtapasztalta, hogy kisgyerekkorában, amikor lelkesen mesélte volna a maga kis dolgait, akkor a szülő sosem hallgatta végig, nem érdekelték a kisgyereke dolgai. Másrészt meg az a kamasz ill. felnőtt, aki megtapasztalta, hogy a szülei minden döntését kritizálták, a pályaválasztástól, a párválasztásig, hogy mire költi a pénzét, mivel tölti a szabad idejét stb. stb. Aztán a fiatal megtanulta, hogy jobb semmit se mondani, akkor nincs cseszegetés. Így idegenednek el egymástól.

Fordítsuk át a "neveletlen, hálátlan gyerek" kommenteket:

A szülő kialakít magában egy képet, hogy milyen, milyen lesz, milyen legyen a gyereke. Ha a gyerek, egy kicsit cseperedve nem arra akar menni, amerre a szülő várja, akkor egyből jön a "milyen gyereket neveltem én..." lelkiterror szöveg. Ergó a gyerek éli az életét, a csőlátású szülő meg akarva-akaratlanul nem figyel a gyerek dolgaira annyira, még az apróbbakra sem. Egy jó szülőnek, aki nem formálni, hanem felnevelni akarja a gyerekét, hagyva őt kibontakozni, ismeri annyira a gyerekét, hogy például szülinapjára nem egy sakktáblávap lepi meg, miközben a gyerek megszállott pókeres (csak hogy ne közhelyes/trendi példákkal élve telefont mondjak, na jó, megrögzött Android párti a gyerek, a szülő vesz neki -jó szándékból, mert szereti a gyereket- egy iPhone-t, mert arról hallott jókat, meg az a drágább). Erre a telös példára jöhetnek a kommentek, hogy "jajj de kell sajnálni, hogy iPhone-t kapott", de nem ez a lényeg. Hiába akar megadni mindent a szülő, ha nincs meg az a viszony, hogy ismeri rendesen a gyerekét.

Elkanyarodtam. Lényeg: ne arra terelgesd a gyerekedet, amit te elképzeltél. Első lépésként ISMERD MEG a saját gyerekedet, és segítsd úgy, hogy egyengeted neki az ő saját útját, a lehetősgeidhez mérten.

Egyrészt, sok gyerek tévesen gondola, hogy a szülők nem ismerik.

Másrészt valóban a kommunikáció hiánya az ok. Ennek oka pedig a célok és elérésükről alkotott elképzelések közti különbség. Ennek oka pedig a kor és a társadalmi helyzet, hely a közösségben, a kötelesség és a felelősségbeli eltérések.

Rajzolj fel nagy U betűt. Vonalát oszd tíz egyenlő szakaszra. A 11 szakaszhatárhoz írj egy-egy számot. Hetesével növekedjenek, 0-70 ig.

Alul középen 35 lesz. A két száron szimmetrikusan egymással szemben lévő számok azokat az életkorokat mutatják, melyek leginkább alkalmasak a kommunikációra, egymás tanítására.

"lelkesen mesélte volna a maga kis dolgait, akkor a szülő sosem hallgatta végig"

Nálunk ez nem csak kiskamaszként, kisgyerekként ment. Volt, hogy egyetemről jöttem haza 1-2 hét vagy hónap után. Tele emlékekkel, sztorikkal, vagy melóból jöttem rengeteg történettel. Hazaérve szinte azonnal mesélni kezdtem erre rám szóltak, hogy "kuss legyen már, hagy nézzem már meg a filmet/műsort".

Persze utána jöttek azzal, hogy egész nap a gép előtt ülök és nem beszélgetek velük. Persze én vagyok a hibás...

Mondjuk én sem tudok szinte semmit a szüleimről. Milyen gyerekkoruk, fiatalkoruk volt, mit szeretnek, mi érdekli igazán őket. Apám alkoholista volt ráadásul, így az élet abból állt, hogy döglik otthon, anyám dolgozik, és megy a veszekedés reggeltől estig. Így persze hogy elszigetelődtem.

Vagy például nagyon jó indikátorok a karácsonyok, ünnepnapok. Születésnapomat legutóbb konkrétan elfelejtették, korábban is max egy SMS-t dobtak vagy felhívtak, de semmi torta, ajándék, látogatás. Karácsonyi ajándékok szintén olyan semmilyenek. Édesség + tusfürdő. Pedig van ezer hobbim, néha célozgattam is hogy de jó lenne ez és az, ami árban ugyanott lenne, de legalább hasznosan költenék el. De még erre se figyeltek.

". Ha idegenek (a gyerekük munkatársai) áradoznak arról, hogy a gyerekük milyen jó humorú, mély érzésű, kiváló észjárású, akkor csodálkozva merednek a beszélőre."

Mert a munkatarsak jobban ismerik 😃

Nem. A munjatarsak csak dicsernek, akkor is, ha nem ugy gondoljaj, csak mondanaj valamit.