15-20év múlva mi válik az alkoholista szülőkből, ha a gyerek pl: már elmenekült és saját családja lett?

Én megtettem 27 évvel ezelett 18 évesen,nem vártam meg mig megölnek. Mi lett belőlük?

Nem érdekel. Lehet érzéketlennek és gonosznak tűnhetek,de remélem már belefulladtak az alkoholba. Nincs lelkiismeretfurdalásom. Nekik se volt mikor az első 18 évem tönre vágták olyan szinten hogy pszichoterapeutához járhattam évekig..

Tudok rá példát. Szerencsémre nem a saját életemből.

Egy 50-60 év közötti házaspárról van szó, akiknek 2 lányuk van, nem sűrűn látogatták őket 18 éves koruktól.

Egyre jobban mentek le a lejtőn, a nő minden nap hullarészeg volt, a férfi még mondjuk nem röhögtette annyit magát, részegen nem sokszor mutatkozott (de ő is minden nap részeg volt).

A nő egy pohár italért képes volt akármit eladni a háztól, akár még a testét is megfelelő mennyiségért.

Egy éve agyvérzést kapott, az egyik lánya jár hozzá segíteni, az alkesz férjére nem sokban számíthat. De az igaz, hogy az agyvérzés után nagyjából fel sem fogja, hogy mi történik körülötte.

Szerintem teljesen jól ellesznek nélküled is, amíg betegek nem lesznek.

Ő dolguk, hogy alkoholisgák, de az hogy így gyereket vállaltak, az egy gaz cselekedet veled szemben... Sokan lefognak szólni téged, ha ott hagyod Őket, hogy megöljék magukat, pedig pont ekkor cselekednél jól.

Ők is csak magukoal törődnek, ideje neked is egy kicsit magaddal.

Azokkal pedig akik emiatt később lenéznek ne foglalkozz! Ők szimplán nem így nőttek fel, nem tudják elképzelni milyen ha ilyen szüleid vannak, nincs ilyen fokú empátiájuk...

Én is 25 évvel ezelőtt elmenekültem otthonról mert anyám agresszív alkoholista volt. Éltem a magam életét.

Hogy mi történt azóta? Nos a három gyerek csak az aput látogatta, anyut nem. Egyikünk sem volt hajlandó meglátogatni őt, hiszen tönkretette a gyerekkorunkat, és miatta kellett 18 évesen elmenekülni a szülői háztól. Apám éveken át próbálkozott azzal, hogy látogassuk meg, mert már nem iszik. De nem hittük el. Végül 6 évvel ezelőtt úgy halt meg, hogy soha egyik gyerekét, sőt unokáit sem látta. De sajnos apám is idős korára elkövette azt a hibát, hogy a második felesége is alkoholista. Apám meg mellette rászokott az italra, és ő is iszik. Sajnos az öregség, az állandó részegség megteszi nála is a hatását. Aput ennek ellenére látogatjuk, mert még mindig erősen bennünk van, hogy férfi létére mégiscsak felnevelt 3 lányt egyedül. De vigasz, hogy apu ha részeg nem agresszív, nem verekedős, inkább olyan pityergős öregember lett.

43/N

Én nem is értem, komolyan, hogy miért kell ezt tenni a gyerekkel? Sajnos én is úgy nőttem fel, hogy egy időben, amíg a szüleim fiatalabbak voltak, mi már nagyobbak húgommal, állandóan ilyen "bulikba" mentünk, ahol állandóan lerészegedtek.. apám az ivott ha kell, ha nem, folyamatosan. Ez miatt állandóan ment a veszekedés, néha verekedés.. így nőttünk fel. Azóta nagyvárosba költöztünk és ha ciki, ha nem, a mai napig rettegek, ha apám iszik, vagy szilveszter vagy bármilyen esemény van, mert tudom milyen, ha iszik. Anyám sokszor mondta neki, hogy nem bírja már tovább és menjen el, hagyjon minket, de nem.. megváltozik. Persze, pár hónapra, aztán kezdődik elölről az egész. Én is gondolkodom a költözésen, csak mivel párom nincs, nem tudom hogyan oldjam meg, de már egyre nehezebbnek érzem ezt a terhet, amit cipelek már 24 éve és elegem van. Tudom, hogy anyám is hibás, de nem tudok rá hatni, úgyhogy vagy apám megy el vagy én. Úgyhogy én is azért is vagyok itt még igazából, mert sajnálom anyámat. Pedig az ő hibája, hogy nem áll a sarkára és tényleg nem vet véget ennek az egésznek. Én nem is iszom, nem szeretem a piát, sem a piálós embereket, szó szerint félek tőlük.

Sajnálom, hogy te is így nőttél fel...

23L

Halottak lesznek addigra, ha nem változtatnak.

Sajnálom :(

Ne áldozd fel magadat, ha ők nem akarják, nem tudsz rajtuk segíteni.