Mi az oka annak, ha egy szülő a saját gyermekét okolja a házasságának megromlásáért?

Ez egyébként a saját történetem ez a kérdés. Viszonylag fiatalon el is költöztem otthonról (21 évesen), főleg emiatt.Az egyik búcsú mondatom ez is volt, hogy most már élhetek nyugodtan a saját gyermeketek nélkül. Az idő engem igazolt nem sokra rá szét is mentek. A konfliktusaik nem szűntek meg az én távollétemmel.

Igen, ebben lehet valami ugyanis az apám a születésem előtti években vendégmunkásként dolgozott Németországban. Ingázott a két ország között mondván kell a pénz. Ezzel nincs is semmi baj, de amikor az anyám már a kilencedik hónapban volt a születésem előtt is kiment dolgozni. Pedig nem a minimumon éltek, szóval ott lehetett volna, de szerintem nem is érdekelte.

Sajnos tény,hogy nem szerettek. Példákat ezret is tudnék mondani. Apám hetedik osztályos koromban sem tudta hanyadikán van a szülinapom, hova járok iskolába és, hogy hányadikos vagyok. Anyám viszont rosszabb volt megütött, ha valamiben nem értetünk egyet, sokszor orrvérzésig. Egyszer a wc-be is belenyomta a fejem (akkor csak 7 éves lehettem). Mikor általános iskolás másodikos voltam anyám( aki akkor már több éve munkanélküli volt és apámmal tartatta el magát)azt mondta én csak egy élősködő vagyok és semmi értelme, hogy élek. Emlékszem egy orrvérzős pofozkodás közben még az is elhangzott, hogy tőle ,,megöllek, akkor is ha börtönbe kerülök"

Ezeket és sok mást nem tudok megemészteni. Egyszer pszichológusnál is jártam, de mivel nagyon tárgyilagosan soroltam el neki ezeket és még sok mást, ezért rövid úton úgy értékelte, hogy ezen én már túl is vagyok. Valójában, ha nem is naponta, de hetente eszembe jutnak.Gyermekként, amikor még mondhatni nem volt önérzetem igen hamar megbocsátottam egy-egy ilyen jelenetet, de ez most fenőtt fejjel dühít.

Igen. Szerencsére jól alakult az életem. Céltudatos voltam két munkahely mellett jártam iskolába és a segítségük nélkül is elértem, hogy a saját házamba legyek, amit önerőből hoztunk össze a párommal. Nem sokára megszületik az első gyerekünk és sokan, akik eddig azt mondták, hogy megértik, hogy nem bocsátok meg azok most azzal jönnek, hogy milyen dolog az, hogy nem láthatják az unokájukat.