Meddig hazudjak még apának? Miért nem képes elfogadni, hogy ez a szak, egyetem nem való nekem?

Apukám elvégzett egy neves egyetemet, sikeres karriert futott be. Mindig szerette volna, ha később átveszem a helyét, és hogyha elvégzem én is ugyanazt, akkor mennyire könnyű életem lesz, "beleülök a készbe". Igen, csak engem ez a szak nem érdekel. Unalmasnak tartom, rengeteget kell tanulni/magolni, hidegen hagy. 4 félév alatt végeztem egy hármat, de még így is van pár tölteléktárgy, amit be kell hozzak. Az első félévben konkrétan be sem jártam, annyira utáltam az egészet. Nem vagyok buta, mert ha leülök, rászánom az időt, akkor a nehezebb tárgyakból is összeszedek egy 4-est. Csakhogy én ezt az esetek 90%-ában nem teszem, mert nem érdekel, nem izgat. Apa meg csak mondogatja, hogy megszeretem, meg félév, egy év csúszás nem a világ... Csakhogy jelenleg terhes vagyok, novemberben fogok szülni. Utána nem fogom folytatni az egyetemet, mást fogok tanulni. Ezzel tisztában van a vőlegényem, anyukám, mindenki. Kivéve apa... Ő úgy tudja, hogy most passziváltatok, és következő év szeptemberében folytatom, mellé besegít a pici körül anya és fel is veszünk valakit, hogy legyen időm "tanulni". Anya azt mondja, hogy hagyjam rá, ne beszéljek vele erről, majd megtudja. De valahol azért csak hazudok neki folyamatosan, és megértem anyát is, hogy nincs kedve a cirkuszokhoz, hogy apa nagyon nehezen fogadja el majd ezt, de akkoris... Már unom az állandó kifogásokat, hazugságokat, titkolózást. Szerintetek nem lenne jobb most elmondani neki, hogy én nem fogok már visszamenni erre a szakra? Vagy várjunk vele tényleg?