Megteszek amit tudok, mégis csak köpködés jár érte, miert ilyen nehéz?

38:

Megbeszélés?! Mit akarsz egy gyerekkel megbeszélni, aki nem is érti a dolgokat, mert az agya még alkalmatlan arra, hogy felfogja? Akkor is, amikor felnőttes szavakat használ.

Nincs partnerség.

És azzal szereted JÓL, ha szabályokat szabsz neki, és következetes vagy.

A suliban azért tud viselkedni, mert vannak szabályok, van büntetés, vannak feladatai, amit ha jól elvégez, akkor utána van jutalom, és nem fél tőle a tanár(nő).

Abszurd, hogy ha ordítani kezd, akkor mindent megkap, mert jujj mit szólnak a szomszédok, jajj beárul a nagyinak, úúúristeeen kijön a rendőrség. Annyira félsz, hogy kiabálni fog, és mások mit gondolnak rólad, hogy inkább megadod amit akar.

Mit tanult meg ebből? Minél hangosabban ordít, annál előbb lesz az, amit ő akar, illetve bőven elég csak hisztizni, nem kell mást tennie a jutalomért.

Ez a te megfelelési kényszered eredménye.

Ezért kell előbb neked megváltozni.

Kezdve azzal, hogy lexarod, hogy ki mit gondol, és nem vergődsz azon, hogy tökéletes anya akarsz lenni, akinek ezért cserébe jár egy tökéletes gyerek.

Húgommal hasonló volt a helyzet. Az apánk meghalt, mikor 13 éves volt, én már nem laktam otthon. Anyánk átadta neki a gyeplőt, hasonlóan (nem) nevelte, mint te. 14 évesen már rendszeres ott aludt a 19 éves barátja, miközben anyánk habzó szájjal bizonygatta, hogy még szűz, ne akarjam felvilágosítani, kicsi még hozzá.

Az akarnok viselkedése miatt iskolát kellett váltania, de az új suliban is volt akkora balhéja egy kislánnyal, hogy majdnem mindkettőt kicsapták.

Most 23 éves. Tavaly érettségizett, egyik szakról tántorgott a másikra egy szakközépben. A mostani a 4. munkahelye (egy év alatt!), mindenhol utálják, ő is utál mindenkit, állandóan hisztizik és jelenetet rendez. Mondjuk bolti eladóként ez nem épp szerencsés.

Az épp aktuális pasiját is mindig terrorizálja. Ez a harmadik vőlegénye, akitől ki tudta erőszakolni a lánykérést, de ebből se lesz esküvő. A srácon már látszik, hogy hátrálna ki, csak töketlen. Természetesen állandó téma az álomesküvő, ahol mindennek úgy kell lennie, ahogy akarja. Igazából az se zavarja, hogy menet közben ez a harmadik vőlegénye, mindegy, csak királylány legyen.

Anyánk nyugdíj mellett 8 órában takarít, hogy anyagilag támogassa, mert neki minden kell, de azonnal. Ruhák, cipők, kencefice, póthaj, műköröm, aztán rezsire nem marad. A fizetését első hétvégén el szokta verni.

Lassan üti a mázsát, mert enni is csak azt hajlandó, amit szeret: csoki, süti, hamburger.

Már nem is érdekel, hogy milyen nyomorék életük van, úgyis csak én vagyok a szemét, ha beszélni akarok arról, hogy ez nem lesz jó.

"En egesz mas gyerek voltam , nyugodt es apam nagyon kegyetlen is volt , mar reg kinyirt volna ha ilyen lettem volna ."

Látod az összefüggést, ugye?

nálunk sógornőm állandóan csak hisztizett, hogy jajj bandi ne csináld ezt, ne csináld azt. A folytonos ne-zésnek az lett a foganatja, hogy a gyerek teljesen immunis ha az anyukája fegyelmezni próbálja.

Ezzel arra akarok utalni, hogy ha a gyerek az egyik impulzusból folyton kap akkor már nem veszi komolyan a szülőt, mindegy hogy ez szigor vagy szeretet.

A gyereked nem tapasztalta meg soha, hogy büntit kapna ezért téged nem is vesz ember számba, nem vesz komolyan talán szülőnek sem tart. Te csak az a szolgája vagy(még csak nem is haverja) aki mindent a feneke alá tesz.Természetesnek veszi azt hogy minden róla szól és ugyanaz a taktika, pont hogy nem segít.

Nem, nem kockázatos. ORVOSHOZ kell vinni a gyereket, mert ez a viselkedés nem normális.

A gyereknek megmondod, hogy ahány percig üvölt, annyi nap szobafogság, minden elektromos eszköz nélkül. És betartod.

Előre szólj a szomszédoknak, hogy elnézést a következő 1-2 hétért, nem ölöd a gyereked, hanem normalizálod a helyzetet.

És ORVOS!