Mégis milyen anya az ilyen, aki tönkreteszi a gyerekét, aztán felelősségre is vonja emiatt?

Valahogy azért csak eljárt az iskolába, le is vizsgázott. Elhiszem, hogy sz..r gyerekkora volt, de azt erős túlzásnak érzem, hogy olyan szociális fóbiája van, ami lehetetlenné teszi az elhelyezkedést.

Segítsetek neki állást keresni, önéletrajzot írni, az ingyen van. Ha befogadjátok magatokhoz, amíg talpra nem áll, az sem egy őrült költség. Kezelésre pedig járhat ingyen is, ha tényleg komoly a baj, a területi pszichiátria rendelésre kér időpontot, megnézik, a gondozókban van klinikai pszichológus, terápiás csoportok stb.

Ha egy gyermek kiskorától kezdve el van nyomva, és csak azt hallja, hogy egy nagy senki, életképtelen, ha folyamatosan ócsárolják, akkor bizony a gyermek lassan el is hiszi, hogy haszontalan, semmire sem jó. Ha így nő fel a gyermek, akkor torzult felnőtté válik. A legtöbb esetben egy ilyen elnyomott felnőtt aki kiskorától kezdve csendesen őrlődik a lelki terrorban, az felnőttként valamivel kompenzálja a tehetetlenségét.

Páran gyűlölni kezdik az anyjukat, és általuk a nőket. Kényszerképzetük az lesz, hogy a saját életképtelenségért, tehetetlenségéért, kudarcaiért minden nő a hibás, így a haragjuk feléjük fordul. Zaklató lesz, esetleg erőszaktevő, durvább esetben sorozatgyilkos. Mondom, hogy kevés esetben ez játszik közre. De ugye nem minden szerencsétlen lesz gyilkos, erőszaktevő. Vannak akik felnőttként felfogják, hogy van lehetőség változtatni, és segítséget is kap. Ezek a férfiak megpróbálnak gyógyulni. Kilépnek a rossz, megalázó zónából, és felépítik a saját életüket. Orvosi, családi, baráti segítséggel idővel meggyógyulnak, és akár egy önbizalommal teli, boldog férfi lesz belőle. Vannak akik olyan nőt ismernek meg, aki hasonló domináns viselkedésű mint az anyjuk volt. Így csak a személyek cserélődnek. Már nem az anyja, hanem a felesége fogja irányítani.

De a legtöbb esetben a férfi magába forduló, önmarcangoló, életképtelen, talán csendes alkoholista lesz az anyja mellett. Nem fog elköltözni, hanem az anyja haláláig elfogja viselni a nyomorultságát.

A döntés minden esetben a felnőtt gyereken áll. Ha akar változtatni, akkor segíteni kell neki. Aki akar változtatni az a gyógyulás útjára lép. Aki nem akar változtatni, azt hiába cipeled orvoshoz, hiába viszed be a munkahelyedre, hogy legyen munkája, előbb-utóbb feladja.

Ti csak akkor tudtok segíteni ha az unokaöcséd is lépni akar. Ha gyógyulni akar, akkor ha tud költözzön hozzátok. Anyagilag nem nagy költség, mert az első lépés, hogy dolgozzon. Ilyenkor tanácsolják az olyan munkákat ahol viszonylag elvan. ( sok éjszakás munka van)

Ha az unokaöcséd csak sopánkodik, de nem akar változtatni, akkor nem tudtok segíteni, még akkor sem ha anyagiak is rendelkezésre állnának.

Ugyan ezt csinálták a szüleim, ha visszaszóltam még jól meg is vertek. 26 évesen 1.5 éves gyógykezelés után tudtam beilleszkedni az emberek közé.

Minél előbb egy jó szakembert kell keresni esetleg magad mellé venni

Ja és a legfontosabb hogy először meg kell kérdezni a fiútól hogy akarsz élni? szeretnéd ha minden jobbra fordulna? stb..

Először a fejben kell el dönteni mindent aztán cselekedni na ha most nem képes fejben eldönteni akkor hiába cselekszik.