Hány éves kortól dönthettél, hogy hova mész vagy mondjuk ott akarsz aludni valakinél?

17. Bár szülőknél éltem, de önellátó voltam.

19, akkor érettségiztem le és költöztem el. Egészen addig az "amíg a házamban laksz addig kuss van" című szabély érvényesült.

29

16 éves koromra kiharcoltam, hogy - előzetes megbeszélés, bejelentés után - oda mentem, ahova akartam. Albérletben is laktam egy ideig az akkori barátommal.

Barátnőknél "pizsamapartin" először 10 éves korom körül lehettem. Nem emlékszem olyan esetre, hogy a szüleim ne engedték volna, de az is tény, hogy évente max 2 alkalommal voltak ilyen programjaim. A barátommal 17 évesen aludtam együtt először (szex akkor még nem volt), 3,5 hónapja jártunk. Anya először nem akarta engedni, de leültünk őszintén beszélgetni, és végül elengedett. Onnantól kezdve sokszor aludtunk a másiknál, abba már nem szóltak bele a szüleim. Most 21 vagyok. Ha valakinél ott akarok aludni, meg szoktam kérdezni a szüleimet, hogy ütközik-e valami családi programmal, vagy mehetek. Rendszerint nem ütközik, és mehetek. De ha van családi program, többnyire akkor is meghagyják nekem a döntést, hogy részt veszek rajta, vagy inkább mással töltöm az időmet. Szeeintem ez így teljesen jó megoldás. Nincs vita, szépen lassan önállóbb lettem, és tökéletesen működik köztünk a kommunikáció.

Barátnőknél már általánosban is akkor aludhattam ott amikor csak akartam. Valamint szintén bármikor találkozhattam velük, ők is jöhettek hozzánk, én is mehettem hozzájuk és el is mehettünk moziba, fagyizni stb. Nyilván szólnom kellett mielőtt mentem valahova, de sosem tiltották és nem is kértek számon, hogy akkor most számoljak be mindenről szóról-szóra. Szóval nekem elég laza szüleim vannak. Párom még nem volt, de gondolom az ellen sem lenne semmi kifogásuk. 20/L

17. Engem eleve önnelátonak neveltek. Nem futottam anyuhoz apuhoz,közben felnőttet játszva mikor épp jol esett. Én is igy nevelem a fiam,nem is fog a nyakamon lakni 20 felett már,mert lesz saját élete,célja.

8-as vagyok. Amúgy azt lehagytam, hogy még a mai napig a szüleim tartanak el és ők finanszírozzák kb. mindenemet. Ezt csak azért írom le, mert pl. én egyáltalán nem az a kategória vagyok, aki 16 éves kora óta dolgozik, külön él és önellátó stb., hanem egyetemen tanulok és a szüleim nélkül kb. meg is döglenék, mert a tanulás mellett nem tudnék annyit dolgozni, hogy abból bármire is fussa. Szóval nálunk nem azon múlik a dolog, hogy azért nem irányítanak és parancsolgatnak mert pl. nem lógok a nyakukon stb., hanem szimplán normális és szerető család vagyunk és nem úgy élünk, hogy "amíg az én kenyeremet eszed, addig az van, amit én mondok" stb.