Szerintetek igaza van anyának, hogy lusta vagyok dolgozni?

Menj el nyáron diákmunkára, akkor látni fogják, hogy nem azért akarsz tanulni, mert lusta vagy.

A pénzt nem elherdálod hanem tanulásba fekteted. Engem is sokáig segítettek a szüleim mert későn diplomáztam, lassan alakult ki bennem hogy "mi leszek ha nagy leszek". De jó befektetés volt nekik, mert mikor idősek lettek, fizetni tudtam nekik a gondozónőt és számos költségüket. Ha a szülőktől nem is, de idegenektől én is sokat hallottam hogy lusta vagyok. Mert az ugyebár kívülről nem látszik feltűnően ha valakinek az agya keményen dolgozik, csak az ha például teljes erőből csákányozik.

A szüleid nagyon rossz indulatúak, de eseeg tudsz dolgozni egyetem mellett is. Viszont azt ne hidd, hogy egyetemre egyszerű bekerülni államilag támogatott helyrekre, ami pénzes az viszont nem olcsó.

Sose értettem azt ahol 18 éveg eltarják a gyereket utána egyből egy nap mulva akkora teher lesz,v előtte is megvolt játsztva a dolog és törleszteni kéne a popsi krémet is,az ilyen minek vállal? Én önként lépnék ilyen közegből ha megszakadok is,é végig dolgoztam kozépsulit,az egyetemet is,leginkább h minél ritkábban kelljen hazamenni,de legalább volt pénzem és nyugalmam,jo légkör..

Munka és a tanulás nem zárja ki egymást előző,én végig dolgozam,igy legalább nen kelett hazajárni,és több pnzem volt,nálunk nem volt divat támogatni se pénz se lelkileg, De sok helyen a szakot is a szülő választja persze h beleszarik a gyereke..

Szerintem nincsen igaza. Az más, ha a szüleid nem tudják megengedni maguknak, ha eltartsanak (bár egyébként igen, nekem is mindig furcsa, mikor 18 éves korig minden oké, aztán hirtelen már egy forint sincsen a gyerekre, de van ilyen) és ezért megbeszélitek, hogy a lehetőségeidhez mérten dolgozol és szerzel magadnak egy kis pénzt, amiből legalább a költségeid egy részét finanszírozod. Ez teljesen rendben van, megbeszélés kérdése. Ugyanakkor azzal már nem értek egyet, hogy a tanulás lustaság és nekem egyáltalán nem szimpatikus az, hogy ennyire nem támogatják azt, hogy tanulj. Azt pedig abszolút nem értem, hogy mégis miért ne lehetne 20 évesen is tanulni... Én 18 évesen érettségiztem és utána kezdtem az egyetemet. Viszont csomó ismerősöm van, aki később jutott el odáig, mert pl. évvesztes volt, egy évet meg kellett ismételnie, öt éves gimnáziumba járt vagy esetleg elsőre nem vették fel, újra kellett érettségiznie stb. Szerintem semmivel sincsenek lemaradva pl. hozzám képest vagy azokhoz képest, akik "időben" érettségiztek, egy-két év nem számít semmit. Valamint eleve nincsem korhatár, rengetegen vannak, akik még felnőttként is tanulnak és a mai világban szerintem már egyre nagyobb szükség is van arra, hogy az ember mindennel lépést tudjon tartani és folyamatosan képezze magát. Szerintem kifejezetten becsülendő, ha valaki tovább szeretné magát képezni, tanulni szeretne és nem tartom lustának azt, aki így dönt. Miért lenne az? Persze, vannak olyanok, akik csak "melegedni járnak be" legyen szó szakképzésről vagy egyetemről, de nem hinném, hogy ez általános lenne és szerintem neked sem ez a terved a leírásod alapján. Viszont, ha az ember ténylegesen komolyan veszi és folyamatosan tanul, bejár az órákra, készül stb., akkor azért nem olyan egyszerű, lazulós és pihentető a dolog...