Nem éreztétek magatokat rossz anyának, mert vissza kellett mennetek dolgozni és a kicsit pedig be kellett adni bölcsődébe?

Én sem vagyok feldobva, hogy vissza kell mennem - de jobb lesz a gyereknek is, ha nem azon idegeskedek állandóan, hogy lesz-e mit enni a hónap végén. :-( Amúgy 14 hónapos lesz, amikor kezdi - a nagyobb testvéreivel tovább voltam itthon, de az régen volt, más volt a helyzet.

Viszont jó ez a bölcsi, ahova megy, a középső is járt oda 2 éves korától.

Ráadásul egyetlen Nyugati országban sem tehetik meg az anyukák, hogy ilyen sokáig otthon legyenek - ilyen csak nálunk van. Igaz, a legtöbb országban sokkal elfogadottabb a részmunkaidő, mint itt...

A lényeg, hogy ne emészd magad! Nyilván oka van annak, hogy visszamész. Szerintem a babádnak sokkal fontosabb, hogy amikor vele tudsz lenni, akkor nyugodt legyél és tartalmasan töltsétek el a délutánt/estét együtt, meg a hétvégéket!

Egy kis rossz érzés természetes, de lelki beteg azért ne legyél! Kitartás! És mindennek nézd a pozitív oldalát, másképp nem megy...

Nem. MOndjuk nálunk kíméletes volt, én nem dolgoztam minden nap, és a bölcsi együttműködő volt, így sokszor egy héten egyszer nem adtam be őket, és akkor nagyon kiegyensúlyozottan ment.

Nálunk szuper bölcsi volt, én mindig azt éreztem, hogy szeretnek ott lenni, de egy idő után hiányoztunk nekik, egyszerűen csak azért, mert több időre van szükségük a szülőkkel ebben a korban még.

A második gyerekem 2 éves 2 hónapos volt, a harmadik meg 2 éves 4 hónapos, amikor bölcsibe mentek.

Nekem jó volt, nagyon szeretem a munkámat és vállalhatok kevesebbet is bármikor, annyi van, hogy amit vállalok, arról viszont nem igazán hiányozhatok.

(Tanfolyamokat tartok)

Ba vissza kell menni, mert a család egzisztenciája kerülne veszélybe a kieső jövedelem miatt, akkor nem kérdés: nem vagy rossz anya, a szükség nagy úr.

Amit az 1-es írt, az viszont nekem nem elfogadható. A bölcsi a gyerekek 99%ának a számára egy végső megoldás, egy szükséges rossz. Az ilyen típusú anyukák, mint az 1-es, szépen gyártanak maguknak egy ideológiát, hogy a gyerekem mennyire vágyik gyerekek közé, és mennyivel jobb lesz neki, ha egy friss anyukát kap délután sok óra különlét után...pedig milyen jó lenne, ha egy ilyen korú gyermek fel tudná érni ésszel és el tudná mondani világosan, hogy: Anya, ne menj dolgozni, ha nem fontos. Van mit ennünk, van tiszta ruhánk, meleg vizünk, Apa dolgozik helyetted is, add nekem életem első 2-3 évének minden pillanatát, hogy közösen csodálkozhassunk rá a világra!

Szval egy bölcsis korú kisgyermek mellől szerintem csak a legszükségesebb esetben szabad visszamenni dolgozni: ha a család megélhetése függ ettől. Az az anyuka, aki elvágyik az ilyen korú gyermeke mellől, az vagy nem érett még a gyermekvállalásra vagy önző.

Ha mindenkeppen vissza kell menned dolgozni, mert nem jottok jol ki anyagilag, akkor ne erezd rosszul magad. Mennyi idos a gyerkoc?

Az en fiam 19 honapos es en bizony masfel eves koratol nagyon szivesen vinnem bolcsibe. Nem egesz napra, de napi 4 orat siman. Kulfoldon elunk, nincsenek rokonok, utcabeli gyerekek, vagy ismerosok akikkel napi szinten talalkozunk. Nagyon igenyelne a gyerektarsasagot es egyszeruen nem tudom megadni neki. A jatszoteren se valami baratkozosak az emberek. Nem tudom lekotni egyszeruen egesz nap. De egyelore meg ott tartunk, hogy a bolcsi tobbe kerulne, mint a fizetesem.

Külföldön élünk, így nem volt kérdés. 8 hónapos korában mentem vissza 4 órában, a férjem maradt vele itthon még 4 hónapot. 1 éves korától mind a ketten 6 órában dolgozunk, ez így tökéletes. Most 4 múlt, várjuk a kistesót, vele is ugyanígy lesz.

Először féltem tőle, de látva munkatársak, barátok gyerekeit megnyugodtam, hogy semmi lelki bajt nem okoz :-)