Miután beadtátok gyermeketeket bölcsődébe, nem változott meg a viszonyotok? Ugyanúgy ragaszkodott hozzátok?

Elvileg nem az együtt töltött idő, hanem a kettőtök viszonyának minősége az, ami befolyásolja a kötődést. Ezért van az, hogy ha dadust fogadsz, aki napközben többet van a gyerekkel, akkor sem fogja a dadust helyetted anyjaként szeretni. Teljesen más a kapcsolat.

Ugyan gyerekem nincs (egyetemen tanultam csak a fenti pár mondatot), de az nekem is durvának hangzik, hogy napi 2-3 órát lásd a bölcsis gyereked.

Akkor elmesélem, hogy lehet ez. Mi az agglomerációban éltünk, rendszerint 8-4-ig dolgoztam Budapesten. Ha 8-ra mentem, legkésőbb fél 7-kor el kellett indulnom, a gyerekek akkor általában még aludtak, a férjem vitte őket bölcsibe és oviba. 4-kor végeztem, a kicsit negyed 6-kor vettem fel a bölcsiben, a nagyért valamivel fél 6 után értünk oda az oviba. Hazaértünk háromnegyed 6-ra, fél 9-kor oltottunk lámpát. Tehát a kicsit 3 és egy negyed, a nagyot kereken 3 órát láttam egy nap úgy, hogy ennek a nagy része elment a vacsi-fürdés-fektetés levezénylésére. És nem hiszem, hogy ezzel mi voltunk így egyedül.

Kérdésedre válaszolva: természetesen vacak volt. Igyekeztünk hétvégén bepótolni.

az én lányaim jól viselik, inkább szorosabb tőle a kapcsolat. sokkal jobban érzik magukat ott, mint otthon velem unatkozva, szerintem :D

hatkor kelünk, 7.30ra érünk be, 16.45-kor hozom el őket, 19-ig még játszunk az udvaron (ha jó idő van), és 20.30 körül alszanak el.

ez inkább 5-6 óra, plusz hétvége.

sajnos kevesen tudják megengedni maguknak, hogy majd csak óvodába járjon, de én se tudtam beadni két évesen őket, nem éreztem, hogy jó lenne nekik. 2 évesek és 4 hónaposak voltak, amikor már éreztem, szükségük van más társaságra is.