Apám nem normális dolgokat csinál! Mit kezdjek vele? 22/N

A legtöbb hozzászóló teljesen félreérti. Apa nem egyéjszakázni akar. Ő hosszútávú kapcsolatot szeretne, viszont általában a szexkapcsolat megmarad szexkapcsolatnak és ezt nem fogja fel, hatalmas csalódásként éli meg ezeket. Ettől szeretnénk megkímélni. Persze kell is egy kiegyensúlyozott élethez a nemi élet, mi is csináljuk, nem tiltjuk neki. :'D (vicces is lenne) Megmondtuk neki, hogy mindenki a szexet akarja, de nem mindegy a körítés. Ugyanazt a módszert alkalmazza egy hosszútávú kapcsolat kialakítása érdekében, mint annó anyával. Nagyon örülnénk neki, ha lenne neki egy új, tartós kapcsolata.

És egyébként sem értem azt, hogy miért támadtok le. Nyilván azért írok, mert már én is, testvérem is próbált beszélni vele, barátok, családtagok, de semmi nem hat rá. Csinálja tovább a hülyeségeket. Tehát továbbiakban NEM akarok beleszólni az életébe, csak amiatt, ami engem is érint. Neki is megmondtam és megkértem, hogy ne mutogassa mit írogat neki a volt barátnője (abba nem gondol bele, hogy ez nem rám tartozik és esetleg még rosszul is érzem magam? ). Még nekem is elkezdett írogatni, teljesen óvodások módjára viselkedtek. Nem vagyok óvónő, hogy a civakodást elintézzem sarokba állítással. Felnőtt emberek, oldják meg! Inkább a lelki része érdekelt volna, hogy ti hogy oldanátok meg, mert engem kezd felemészteni.

Az egésszel még annyi bajom van, hogy a döntéseivel az én életemet is befolyásolja. Tartozásai vannak, kölcsön adom a kis pénzem én is (egyetem mellett nincs sok időm pénzt keresni mikor minden nap reggeltől estig bent vagyok), de az az összeg is véges. Ha dolgoznék rendesen, más lenne a helyzet.. Meg amit ő megcsinál egy hét alatt, azt egy korabeli 50-es férfi 2 nap alatt. Elhúzza az idejét, anya is folyton veszekedett vele emiatt, hogy ilyen. Ha ő nem tudott ezen változtatni, akkor mi sem fogunk.

Anya elvesztése mindenkinek trauma volt. Ezért is javasoltam a pszichológust neki, viszont benne az a kép él, hogy oda bolondok járnak. Egyébként nagymamám is ilyen korban vesztette el a nagypapám, ő mély depresszióba esett 20 éve, pszichiátrián is volt... Ő nem akar másik férfit az életébe és látjuk, hogy mennyire rossz ez. Emiatt keresi ennyire a társát apa, de nem érti, hogy teljesen más a mentalitásuk.

És már amiatt is veszekedtem vele, hogy ne éjszaka jöjjön, mert a többszöri szép szóból sem értett. Sajnos öreg házban élünk, hangos a bejárati ajtó, kicsi ház, rossz a hangszigetelése a falaknak. Tehát akármilyen halkan jön be (van saját kulcsa), az úgy is hangos lesz. A másik, meg hogy nem alszik és úgy vezet. Abból a buszkoccanásból az autópályán tömegbalaset is lehetett volna, akár meg is halhatott volna! Rosszak a reflexei is, ezt ő is tudja, kialvatlan, mert mindent utolsó pillanatra hagy.

Kb. 2-3 hetente hazajárok. Viszont nagytakarítás csak én csinálok. Napi söprögetést megcsinálja, maga után elmosogat, rendet tart, de attól nincs tisztaság. Nekem kell mindig mindent végigcsiszatolni, mire kész vagyok, mehetek is.

Mindenre az a kifogása, hogy nincs ideje. Pedig lenne, de nem osztja be az idejét. Nyomogatja a telefont, ha írnak neki, rögtön válaszol. Munkahelyen se csinálhatná ezt, ha munka van, akkor dolgozni kell. És akkor későn kezdi el a feladatait megcsinálni, ezért jön pl éjszaka hozzánk. Ezért ocsmány az udvar. Dzsungel van a szőlősben, a fák elburjánoztak, mindenhol nőnek a husángok...a füvet levágja, de attól katasztrófa még a többi. Ha időben csinálta volna, napi mondjuk fél órát, akkor nem lenne ez a helyzet. Annyit nem vagyok itthon, hogy még kint is megcsináljam helyette a dolgokat. Elég a másikat csinálni.

Tehát akkor rosszul tettem fel a kérdést. Szeretteinkkel nem tudunk nem foglalkozni vagy leszarni. Mindent megtettem érte, de fafejű. Tipikus esete annak, aki azt hiszi mindent ő tud a legjobban, másra nem hallgat, se családra, se barátokra és mindannyian ugyan azt mondjuk neki. Ilyenkor kéne elgondolkodnia az embernek. Én legalább is el szoktam, ha már csak egy ember is szól, aki közel áll hozzám, mert én sem és senki sem tud mindent.

Hogyan rendezzem magamban a helyzetet? Lelkiekben?

Úgy látom felesleges volt írni regényt, mert el sem olvassátok. Ezért próbáltam röviden vázolni a helyzetet.

Mintha azt hinnétek zavarna, hogy lenne valakije. Felőlem k*rvázhat is, nem érdekel, ő is tudja. Viszont a módszereivel a célját nem fogja elérni, ugyan abba a hibába esik és saját kárán sem tanul. Elmondtuk neki többen, több szempontból, ennyi.

MÉG MINDIG NEM az a kérdés, hogy mit csináljak az apámmal. Tovább nem magyarázom a helyzetet. Ha nektek ez egy felelősségteljes élet, ahol nincs semmilyen rendszer, nem hallgat a közeli hozzátartozókra, akkor azt hiszem én itt be is fejeztem. Már megtettük a családdal, barátokkal, ami kötelességünk. Lehet rossz kategóriába raktam, bocsánat.