Máshol is szokás volt úgy rábírni a lányokat, hogy menjenek férjhez, hogy 18-19 évesen kitették őket a házból?

"A kérdező őseinek logikájában ezt nem értem. Hát az a felnőtt lány nem dolgozott? Nem termelte ki saját ellátása költségét?"

Izé... olvasni szoktál? Az adott kor irodalmát? Beszélgetni a felmenőiddel? Hát nem ártana...

A lánygyermek a család felelőssége volt. Még akkor is ha főzött, mosott, vagy varrt, vagy vigyázott a kisebbekre. Esetleg ellátta az állatokat.

Egy bizonyos kor után már szerették volna áttestálni ezt a felelősséget valaki másra. Ez esetbe a férjre. És nem igazán számított Marika véleménye, hogy tetszik neki a család választottja, vagy sem. Ha a kérő jómódú volt, bizony nem is lehetett ellnvetése.

Kit érdekelt, hogy János minden szoknya alá benyúl, vagy hogy pofozkodik, ha nem elég meleg a leves? A lényeg, hogy Marikából asszony lett, és már nem kell felelősséget vállalni érte.

Pedig ilyen tényleg van. Szintén szabolcsi kisvárosban nőttem fel és rengeteg öreg van, aki így gondolkodik. Mivel arrafelé nem nagyon van munkahely, általános hogy több generáció még egy házban vagy egy telken lakik és sokszor az öregek a főnökök. Így hiába van a családban normálisabb személy, az öreg mamika szerinte teljes joggal vergődik ha valami nem úgy van ahogy ő akarja. Volt olyan osztálytársam, aki így élt egy több generációs házban és a mami ott sopánkodott a nyolcadikos ballagáson, hogy a csaj már 15 éves és sehol egy udvarló, vénlány marad a nyakukon stb.

Bírok itt amúgy néhány válaszolót akik jönnek ezzel az időutazós cuccal, elhiszem hogy hihetetlen lehet ilyen helyen lakni ha ők maguk nem ilyen helyen vagy nem ilyen családban nőttek fel, de ettől függetlenül ezek a dolgok sajnos megvannak. Pl. nálunk sok családban alap, hogy a fiú megy továbbtanulni, akkor is ha tökhülye, mert ő fiú, neki kell az egzisztencia, a lányok meg majd úgyis férjhez mennek és a férjükhöz költöznek. Arról eleve nem is beszélek, hogy csomóan kitojnak 2-3 gyereket is a semmire, mert más is megél valamiből, akkor ők is meg fognak. Vagy amikor valaki elmegy tanulni, akkor meg vannak győződve róla, hogy azért ment el mert nem bír dolgozni (ezt a szüleimnek is mondogatták amikor elmentem gimibe). Nem egyszer hallottam ahogy szidják a fiatalokat, mert elköltöznek taulni és dolgozni, ahelyett hogy ott maradnának az idős szüleikkel. Mikor végeztem az egyetemmel, kérdezgették anyámat hogy mikor megyek vissza a faluba. Szerintük az a ormális hogy oké, elmentél tanulni mert nem akartál dolgozni, kiélted magad a városban, de utána az a helyes ha szépen visszajössz, megházasodsz és pottyantasz pár kölyköt is a semmire. Házad úgyis lesz, hiszen megöröklöd a szüleidét. Ha lány vagy, akkr meg úgyis a férjedékhez kell költözni. És az a legszomorúbb az egészben, hogy még van olyan velem egykorú, aki tényleg így csinálta. Úgyhogy nem kell ehhez egyáltalán időt utazni, elég ha valaki egy isten háta mögötti, elmaradott, elöregedett helyen lakik ahol a lakosság nagy része 60-on felül van és a megyéből nem mentek ki életük során. A fiatalok értelemszerűen elköltöznek ezekről a területekről, ami marad az kb. egy öregrezervátum ahol folyamatosan azt hiszik, hogy még a feudalizmusban élnek.

Ha férjhez még,nehogy meghívd őket az esküvőre:D

Amúgy én is ismerek ilyet.

4 gyerekes "édesanya" közölte a legidősebb fiával 18 évesen,hogy jó lenne,ha elmenne,mert nem bírja eltartani a sok gyereket.

Bezzeg szaporodni tudott,meg 3 apától gyerekeket potyogtatni.

"Mindkét ági nagyszüleim szerelemből házasodtak."

Szerencséjük volt. Gondolom, a saját köreikből választottak társat.

De nem az volt az általános.

Aztán azt sem hiszem, hogy te ennyire belelátsz a felmenőid életébe. Bocs.

Tudod, tényleg a szülők hozták össze a házasságot. A házastársnak rengeteg kritériumnak kellett megfelelnie. Vallás, rang, származás, vagyoni helyzet. Katolikus nem házasodhatott protestánssal, arisztokrata a plebsszel, keresztény a zsidóval, szegény a gazdaggal.

Anyósomat azért tagadták ki, mert jómódú, protestáns polgárlány létére hozzáment egy katolikus katonatiszthez, aki egy elszegényedett arisztokrata család sarja volt.

25-re:

Már megint le kell írnom: Légy szíves tedd hozzá, hogy a magad családjában, maximum a magad vidékén volt így. És ne képzeld azt, hogy máshol biztosan ugyanúgy volt!

Azt, hogy a mi családunkban, ill. ezen a vidéken hogyan volt, engedd meg, hogy én jobban tudjam. Te nem írtad le, hogy melyik vidékről származtak őseid.

Igen, a saját köreikből választottak társat. Mivelhogy velük találkoztak a saját és a környékbeli falvakban. Sem sokkal gazdagabb, sem sokkal szegényebb emberrel nem találkoztak. Egyedül a felekezeti kérdés lehetett volna éles: evangélikus, katolikus, ill. távolabbi rokonoknál református felekezetűek éltek azokban a falvakban. Ezt tényleg komolyan vették, de nem tudok róla, hogy bárki is más felekezetűvel akart volna házasodni. Amennyire tudom, eleve általában úgy voltak szervezve a programok, hogy leginkább saját felekezetűvel találkoztak. Vagy gyerekkoruktól természetes volt nekik, hogy a másik felekezetűt némi bizalmatlansággal szemléljék, így nem is kerültek hozzá lelkileg közel. Ne feledjük, hogy 1945 előtt pl. a falusi iskolák zöme is egyházi kézben volt, tehát felekezet szerint más iskolába jártak - így játszópajtásaik, barátaik is ugyanabból a felekezetből valók voltak, így érthető, ha azonos felekezetűvel estek szerelembe.

"Tudod, tényleg a szülők hozták össze a házasságot."

Ez az állítás úgy marhaság, ahogy van - a mi rokonságunkban! Ha nálatok így volt, ezt elfogadom, tehát - mint már írtam - NE KÉPZELD AZT, HOGY MINDENHOL ÚGY VOLT, AHOGYAN TE TAPASZTALTAD.

"A házastársnak rengeteg kritériumnak kellett megfelelnie. Vallás, rang, származás, vagyoni helyzet."

Aha, grófoknál, hercegeknél. A szüleim nem ilyen családból származnak. :DDD És a lakosság döntő többsége sem...

Őseim kivétel nélkül mindannyian parasztemberek voltak. Két parasztcsalád között legföljebb a vagyoni helyzet és a vallás számíthatott volna. Vagyoni helyzetben nagyságrendi különbségek azonos faluban, azonos vidéken élőknél nem voltak, a kisebb különbségek (mondjuk háromszor-ötször annyi földje volt) meg nem okoztak problémát. Egyébként a szülők számára - nagyon helyesen! - a legfontosabb kritérium az volt, hogy szorgalmas, dolgos legyen gyerekük választottja. Tudták, hogy ez többet jelent, mint az, hogy 20 vagy 50 hold földje van a családjának.

A vallásfelekezeti határvonalak valóban élesek voltak, erről fentebb írtam, de nem tudok róla, hogy rokonságomból bárki is más felekezetűvel akart volna házasságot és kényszerből tett volna le erről.

"Aztán azt sem hiszem, hogy te ennyire belelátsz a felmenőid életébe. Bocs."

És te? :DDD

Ugyanolyan magabiztosan állítasz dolgokat, csak te ráadásul általánosítasz: hogy ÁLTALÁBAN így volt. Azt ugye te sem gondolod komolyan, hogy TE jobban belelátsz az ÉN felmenőim életébe, mint én magam. :DDDD

A szülők által összehozott házasság c. dajkameséhez egy konkrét történet.

Mikor anyai nagyapám udvarolt, majd feleségül vette nagymamámat, nagyapám özvegy édesanyja ezt ellenezte. Csupán azért, mert a nagymamámnak korábban tüdőbetegsége volt, és dédmamám attól tartott, hogy fia hamar megözvegyül; és saját életéből tudta, hogy ez milyen nehéz élet. Ennek ellenére nagyszüleim összeházasodtak, a lakodalmon természetesen dédmamám is ott volt, sőt utána 5-8 évig nagyszüleim dédmamámnál laktak. Aki egyébként kifejezetten kemény, nehéz természetű asszony volt. Kibírta a házasságuk ezt is, meg ennél keményebb dolgokat is.

Ebben volt igazán nagy különbség a mai világ és az akkori között: az emberek fizikailag is, idegileg is annyit kibírtak, ami sok mai ember számára szinte elképzelhetetlen.