Máshol is szokás volt úgy rábírni a lányokat, hogy menjenek férjhez, hogy 18-19 évesen kitették őket a házból?

Nagymamám vidéken nőtt fel 45ben született. 5en voltak testvérek és míg a lány testvérei korán házasodtak 17-18 évesen, ő bizony kilógott a sorból, mert 22 évesen ment csak férjhez szerelemből. Addig is a családi gazdaságban dolgozott. Neki jó házassága volt, a testvérei meg rosszul jártak,mert az anyagi érdekek nem elegek, a férjük sokszor agresszív volt velük, válni meg nem lehetett, mert mit szólnak majd hozzá, meg ugye akkoriban a nagy többség ebben nőtt fel, ezt látta mintának.

Ma 19 évesen tanul még az ember, ha nem egyetemen, legalább szakmát, így kb 20-21 éves korig bizony nem a családalapítás a prioritás. Na meg ahhoz nem árt jó párkapcsolat se, mert nem egy barátnőm ment hozzá az első jött-menthethez 6 havi "boldog" kapcsolat után aztán 1-2 éven belül váltak is, a szerencsétlenebbje még szült is.

Ne cseszd el az életed, tanulj, aztán menj dolgozni és igyekezz minél hamarabb önállósodni és külön költözni. Felnőtt ember vagy úgy éld az életed, ahogy te szeretnéd, ne úgy mint nagyanyáink 50 évvel ezelőtt.

Ez a GYK tényleg felér egy időutazással! :DDDDDDDDDDDD

"a dédi mondta neki, hogy keressen vőlegényt, mert ő nem tud négy emberről gondoskodni."

A kérdező őseinek logikájában ezt nem értem. Hát az a felnőtt lány nem dolgozott? Nem termelte ki saját ellátása költségét?

6-ra: "Egyébként is mit képzeltek ti, ki fog feleségül venni egy frissen az utcára kitett lányt"

Hát, nem venné feleségül, de azért használná valamire... :-) ARRA akadna férfi, ebben biztos lehetsz!

8-ra: "ő öreg, készülne a nyugdíjára, lassan unokázni akar, meg habos-babos esküvőt lányának"

Akkor fog nyugdíjat kapni, ha elérte a nyugdíjkorhatárt. Teljesen mindegy, hogy együtt lakik-e a lányával.

Unoka, esküvő: ezt értem, hogy a szülők szeretnék. Nem jó a másik véglet, amikor harmincévesen még mamahotelben lakik a fiatal (akár nő, akár férfi) és senki sem elég jó neki párnak. 18-19 évesen persze ma már kevesen kötnek házasságot, és ez érthető is (tanulnak, jobban meg akarják ismerni leendő párjukat stb.). Viszont az nem ördögtől való, hogy valaki a saját lábára álljon és a felnőtt életnek ne csak az előnyeit, hanem a hátrányát (=saját magát tartja el) is vállalja.

Más kérdéseknél rengeteg írják, hogy egyetemista korukban magukat tartották el. Ha meg nem tanul már, akkor pláne meglehetne az igénye az önállósodásra.

"A kérdező őseinek logikájában ezt nem értem. Hát az a felnőtt lány nem dolgozott? Nem termelte ki saját ellátása költségét?"

Kedve Goldmund, nem az eltartása volt a gond, hanem a szégyen, amit el kellett viselni. Az emberek utálkozva és undorral néztek a vénlányokra, illetve családjukra. Érdemes lenne kutakodnod a témában!

Kérdező, a kérdést egy tanulmány megírása miatt tetted fel, ahhoz kellenek adatok, infók, vagy arra vagy kíváncsi, hogy van-e olyan hely valahol, ahol élnek ezek az ősi szokások ?

Pedig nagyszuleink (ha 40-es vagy) dedszuleid (ha 10-20-as vagy) bizony videken igy eltek. Ott 23 evesen venlany voltal es ne higyjetek, hohy huuu de mehettek egyetemre meg tanulni. Dolgozni azt igen, foldekre, boltba, piacra stb. epp ezert, ha talaltak neki vagy maganak fiut, ferfit, aki felesegul vette, akkor koltoztek ossze.

Es ez nem a kozepkorban volt es nem azert, mert bunkok voltak a szulok, hanem.szegenyseg volt, meg regi szokasok.

A kerdezo is szuloket/nagyszuloket ir es nem magarol beszel...vagy en nem.tudok azoveget ertelmezni?

Egyik nagymamam (varosi) meselte: bizony 3-an voltak testverek gyerekkorukba még a tanyarol mezitlab gyalogoltak kiometereket a suliba, elemi utan dolgozott es vegul kereskedelembe kerult, ahol el tudott menni szakmat tanulni (munka mellett), akkortajt udvatolt neki egy katonatiszt es felesegul is ment hozza. Igy kaphattak lakast, 1 szobasat! es a konyhan es furdon/vecen osztoztak a szomszeddal!!! Es meg az elso gyereket ide szulte. De jobb volt, mint otthon ragadni tanyan/falun.

Masik nagymamam (tanyasi/falusi): 23 eves koraig otthon volt, a foldeken, kertben, allatok korul segitett. Tizenakarhanyan voltak testverek es emiatt 7 elemi utan nem engedtek tovabbtanulni, kellett a penz elkuldtek a gyarba dolgozni. Ugy tudta mindenki a faluban, hogy venlany, aki sosem fog ferjhez menni. Vegul jott egy ember, aki egybol a szuleitol megkerte a kezet, szulei boldogan adtak. O ment. Lett sok gyerek, sokat dolgoztak, lett hazuk, kis kertjuk, baromfijuk.

Nem volt ez olyn rég, es a mai 70-80 eveseknek igens furcsa, hogy manapsag a fiukat/lanyokat szinte 30 eves korukig patyolgatjak a szulok es valtogatjak a kapcsolataik mint az alsonemut, mert fontosabb fuggetlenseg, hogy ha otthon vannak nem adnak bele a rezsibe se es gyerekvallalast halogatjak 40 eves korukig. (Nem.mindenki, de ez a nagyon eros tendencia). Szamukra a mi eletunk idegen, nekunk meg az oveke tunik kozepkoriasnak.

Folosleges fikazni, igen kell egy idogep es visszamenni, ohadt nehez eletuk lehetett a mienkhez kepest. A parba allas inkabb anyagi szovetseg volt es kiugrasi lehetoseg.

"Én úgy tudtam, hogy utoljára a középkorban volt ilyen."

Rosszul tudod. A 20. század második felétől vívták ki a nők azt a jogot, hogy azzal házasodjanak, akit szeretnek. A sokat szidott emancipáció hozadéka volt.

Na lássuk... 60 éves vagyok. Mindkét nagyanyám azzal házasodott, akit a szülők választottak nekik.

Anyám már nem, de ő árva lány volt, a nővére nevelte, ő döntött. Ő elfogadta és szerette apámat.

Anyósomat viszont kitagadták a családból a választása miatt.

18-as és 19-es, jó lenne, ha megírnátok, melyik vidékről vannak ezek a tapasztalataitok.

Mert az én őseim (mindegyik ágon) Észak-Dunántúlon éltek (Kisalföldön és a Bakony alján).

És homlokegyenest más a tapasztalatom.

Én csak a tényeket mondom a saját családomról, semmi mást:

18-as szerint: "Pedig nagyszuleink (ha 40-es vagy) dedszuleid (ha 10-20-as vagy) bizony videken igy eltek. Ott 23 evesen venlany voltal"

Én 45 éves vagyok. Apai nagymamám (szül.: 1907) 29 évesen ment hozzá nagyapámhoz (aki akkor 32 éves volt). Anyai nagymamám (szül.: 1922) biztosan a II.vháború után, tehát legalább 23-24 évesen. De lehet, hogy évekkel később, mert nagyapám a háború után kezdett neki udvarolni és első gyerekük 28 éves korában született.

Mindegyik falusi gazdálkodó család volt, annyi különbséggel, hogy apai nagyapám falusi értelmiségi (jegyző) volt. De emellett földet is műveltek, állatot is tartottak.

19-es: "A 20. század második felétől vívták ki a nők azt a jogot, hogy azzal házasodjanak, akit szeretnek. ... 60 éves vagyok. Mindkét nagyanyám azzal házasodott, akit a szülők választottak nekik."

Mindkét ági nagyszüleim szerelemből házasodtak. Hasonló társadalmi helyzetű emberhez (mondjuk ha a parasztlány a vándorcirkuszoshoz akart volna, abból biztos botrány lett volna), de saját választásból, szerelemből. Tágabb rokonságomban az ő generációjukból sem tudok olyat, akinél ne a kölcsönös vonzalom döntött volna.

Tehát kérlek titeket, hogy semmiképp se általánosítsatok úgy, hogy "akkoriban ez volt". A ti vidéketeken, a ti családotokban igen, máshol meg ez elképzelhetetlen lett volna már 100 évvel ezelőtt is.