Máshol is szokás volt úgy rábírni a lányokat, hogy menjenek férjhez, hogy 18-19 évesen kitették őket a házból?

Miért lehetetlen? A nagyimat egyedül nevelte az özvegy édesanyja három testvérrel. Amikor elérte a nagykorúságot, a dédi mondta neki, hogy keressen vőlegényt, mert ő nem tud négy emberről gondoskodni. Anyámnak is ugyanezt mondták 19 évesen: szegények vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy felnőtt lány otthon maradjon. Mióta meglett az érettségim, a rokonok ezzel jönnek: meddig ülsz még a szüleid nyakán? Már néhány rokonnak meg szomszédasszonynak eszébe jutott ez az ötlet, hogy ki kéne tenni engem hazulról, az majd rábírna a férjhezmenetelre.

Mondom, azért senki sem jutott el odáig, hogy TÉNYLEGESEN kitették a gyereket. Szerintem nem is tették volna ki, csak fenyegetőzés szinten ment.

Bár lényegesen jobban élünk, mint az anyámék vagy nagyanyámék fiatal korunkban, anyám velem is ezt csinálja, csak más miatt: nem az, hogy 18 felett a lány csak kenyérpusztító, hanem, hogy ő öreg, készülne a nyugdíjára, lassan unokázni akar, meg habos-babos esküvőt lányának, merthogy azok után amit ő elszenvedett, neki kijár a gondtalan unokázás és a nyugdíjas évek. A "tedd ki az utcára, hátha attól férjhezmegy" a 70-es, 80-as emberek agyszüleménye.