Sok szülő miért erőltet bele a gyerekébe olyan ételeket, amit a gyerek nem szeret?

Én sem tudom. Nekem eszembe se jutna. Szerintem mindenkinek vannak nemszeretem ételei, zöldségei. Ha csak pár, azzal nincs baj.

Én sem szeretem a kelbimbót, de még egy kupac egyéb zöldséget sem, pedig én hatalmas zöldségrajongó vagyok, az egyetlen ételcsoport, ami nélkül nem tudnék élni. Eszem más zöldségeket és kész.

Csak mert Afrikában éheznek, neki miért kell pont olyat főzni, ami a gyerekének szenvedés, ráadásul ilyen bután zsarolni és stresszelni..?

Lehet, hogy élvezik valamilyen szinten. Sok ember csinál olyat, amit normális ember nem élvez, mindenki másnak is rossz, láthatóan semmi előnye nem származik belőle, ilyenkor én is eltűnődöm, mi a csuda lehet az ok.

De vannak önsorsrontó tendenciák vagy olyan elvek, hajlamok, amiket akkor sem tudunk elengedni, amikor egyértelműen rosszak. Az anya a fejébe vette, hogy a gyereknek kelbimbófőzeléket kell enni és ez ilyen rögeszmés erőt kapott, fel nem fogom, miért.

Belém is belém erőltették.

Ráadásul többen is a rokonságból.

És pont ilyen ételeket, ilyeneket még sok felnőtt sem eszik meg.

Ezek valami olyan fajta szülők, akik kissé "másként" szeretik a gyerekeket.

Amikor el van nyomva, ki van szolgáltatva, és folyton lehet sajnálni, meg lealacsonyítani.

Kb az a kategória, amikor tiszta szeretetből eltesz xy darab macskát láb alól, mert úgy jobb lesz nekik, meg ne szaporodjanak. Nem felneveli, hanem megöli, kínozza.

Én se ettem meg szinte semmit gyerekként, most meg felnőttként meg bármit.

Ja, a kelbimbót is. :)

Nálunk úgy volt gyerekkoromban, hogy annyira nem erőltették ami nem kellett, csak éppen ha nem volt más, akkor "ránéztem". Nem ehettem mindig mást, mint ami volt...

Az még rendben volt, hogy utáltam a húst, és helyette több köretet ettem. De olyan, hogy direkt nekem külön főztek, na az azért nem volt, az lett volna az igazi elkényeztetés.

Továbbá desszerttel sem lakhattam jól, ha éhes maradtam, mert más nem kellett.... :)

Igaz én nem voltam olyan vészesen válogatós, de azért voltak dolgaim...

Idővel meg egész pozitív irányba változott az ízlésem. Továbbá már ha nem szeretek valamit tudatosan megeszem, mert tudom mi miért fontos...

Talán ha gyerekkoromban mondták volna, hogy van magnézium meg kalcium a hús és tejtermékekben, és ha azt eszem-iszom, akkor nem lesz görcs a lábamban..., akkor talán már korábban észhez tértek... De nem mondták, csak magamtól jöttem rá felnőtt fejjel.

Úgyhogy egy tanács a szülőknek! Nem erőltetni kell, inkább mesélni a kajákról, hogy miben mi van, és miért fontos a szervezetnek...

Már meg ne haragudj, utolsó, én nehezen hiszem, hogy a kisgyerekeket meghatná a szöveg, hogy mi jó a szervezetüknek.

Én is nagyon utáltam, amikor anyám belám akarta gyömöszölni a levest, mondván, hogy arra szükségem van. Baromira úgy gondoltam, hogy nincs rá szükségem, és csak feleslegesen kínoz vele.

Amúgy már 60 éves vagyok, és ma is utálom a levesek minden fajtáját.