Szülök-gyerek-barátnő probléma esetén mit ajánlotok?
Elnézést, ha hosszú lesz, de ez a story.
Két éve jöttem össze a barátnőmmel, és Ő ugye vidéken lakik, ahonnan nehéz volt bejárnia a szakmai gyakorlatára hétköznap.
Megbeszéltem a szüleimmel, hogy mivel én városi vagyok és a barátnőm gyakorlati helye városban volt, ezért ilyenkor had aludjon nálunk.
Itt kezdődtek a problémák: szüleim kedvesen fogadták, jó "pofiztak" vele, de volt egy-két probléma amit a barátnőm javított, mivel Ő itt vendég.
Az volt a legfőbb gondjuk, hogy nem volt a barátnőm nyitott hozzájuk, mert ők mindent megadtak neki.
De közben nekem panaszkodtak, hogy nem nyitott és Ő ez ellen nem tehetett, mert anyukája így nevelte, s amióta meghalt azóta ilyen sokkal jobban.
Volt olyan, hogy két heteket is itt volt, ezt persze bevallottuk, hogy sok, tényleg sok volt. Azóta eltelt egy nyár, ahol össze voltak veszve a szüleim és a barátnőm mert az igazat bevallotta a szüleimnek és ebből harag lett.
Azóta kibékültek, újra feljöhet a barátnőm és megint kibeszélik mint az állat, de még a munkatársának is anyám. Egyszer beleléptem anyám facejába, engedéllyel és előbukkant a chat akivel beszélt anyám (nagynénim) és láttuk, hogy kibeszélték elég durván. Le nagy darabozták, amikor nem is az. Meg hogy én jól kifogtam, semmirekellők mert jelenleg se suli se iskola, csak jövőre iskola.
Nem ártott nekik semmit a barátnőm.
Engem úgy tanítottak, hogy szerényebb legyek és félek nekik vissza szólni, ki állni az igazságomért mert volt már erre példa és apámmal elég durván össze vesztem, szinte már majdnem megvert.
Barátnőm eléggé szegényesen él, apja leszarja, és én nem tudok segíteni csakis a szüleim által de azok leszarják.
Én 17 éves vagyok, Ő 19.
S azt sem értik meg anyámék, hogy oda adtam a jobb telómat a barátnőmnek, s ők oda adta az övét ami valamennyivel rosszabb. Meg ha többet költök rá, azt sem értik meg, pedig senkitől sem kap, ssak is én rám számíthat.
Szeretnék oda költözni, de ez eléggé nehézkes még.
Miért kérdező, 18 évesen már képes leszel eltartani magad és a barátnődet?
Míg nálatok lakott két hétig adott valamennyit a rezsibe meg kajába vagy a szüleid tartották el?
Én hasonló gondok miatt mentem szét a barátommal.
Oké, nálunk olyan szitu nem volt, hogy ott laktam volna, kb ugyanannyit voltam náluk mint a barátom nálunk.
Én is csendesebb vagyok és zárkózottabb mint az átlag, és ezt nem szerették, sőt, hatalmas bűnként kezelték. Pedig ha azt érzem hogy szeretnek igenis meg tudok nyílni, de ha már az elején azt kell hallgatnom hogy "mégis miért vagyok ilyen?", akkor egyszerűen ilyen zárkózott is maradok az illetővel.
Sajnos nem vagyok egy egyszerű ember, nem vagyok tökéletes, de én mindig udvarias voltam velük, próbáltam leküzdeni a gátlásaimat, kerestem a társaságukat, igaz, nem sokat beszéltem, csak arról ami fontos volt. Ezzel mit sem törődve azt mondták hogy ha nem vagyok képes beszédesebb lenni akkor ne is menjek hozzájuk. Eleinte engem is "csak" kibeszéltek, nem mondták a szemembe. Utána már meg is mondták hogy utálnak.
Nem mindenki lehet nagyszájú és beszédes, én pláne nem szeretek napestig kibeszélni másokat, ahogy azt ők tették.
A barátom nem védett meg, nem segített nekem, ezért ráment a kapcsolatunk. Te ezt ne hagyd, ha nem akarod elveszíteni. Ő is a szüleivel szembeni félelem miatt nem szólt nekik semmit.
Nekem is rossz családom van, én úgy nőttem fel hogy otthon verbálisan és néha fizikálisan is bántottak. Nem csoda hát, hogy nem lettem egy "nagybeszédes" ember, aki mindenkivel el tud csacsogni órákat a semmiről. Nem hiszem hogy ez akkora bűn, de valakinek mégis... Ez van, mindenki nem fog szeretni, de ha már valaki szeret, az jó, ha kiáll mellettem és megvéd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!