Apa utálja, ha éjszaka későig fent vagyok, mit tegyek?

Hagyd, ha nem érti. Szerintem nem tudsz vele mit csinálni...majd talán megunja.

18 éves, most végzett az iskolával, most érettségizett és még visszavannak a szóbelik. Mi a francért ne engedhetné meg magának, hogy hajnali kettőig ébren legyen és addig filmezzen, netezzen stb., majd másnap sokáig aludjon? Én is így voltam vele. Négy évig korán kellett kelnem, késő délutánig suliban voltam és hazaérve is tanulnom kellett éjszakába nyúlóan, majd ezt minden nap újra és újra... ahogyan vége lett a sulinak és jött a szünet, akkor annak örültem a legjobban, hogy végre annyit tudok aludni, amennyit akarok és azt csinálhatok, amit akarok. Eleinte én is rengeteget aludtam és nekem is volt ilyen, "hajnalig ébren vagyok, majd másnap délig alszom" időszakom, aztán idővel rendeződött a dolog. Ha korán kellett kelnem, mert menni kellett valahová, dolgom volt stb., akkor fel tudtam kelni. Szeptembertől kezdtem az egyetemet és nem volt kínszevedés se semmi ilyesmi, ugyanúgy fel tudtam kelni reggelente és ugyanúgy tudtam csinálni a dolgomat, tanulni, ahogyan előtte négy évig, szóval az a néhány hét lustálkodás nem fog senkit sem a pokolba taszítani.... Szerencsére az én szüleim ezt megértették és egyébként én ezt sosem fogom megérteni, hogy miért kell ezt így kezelni. Miért nem lehet még ma sem felfogni azt, hogy mindenki más? Ott van apukám, aki minden nap kilenckor fekszik le aludni és fél ötkor kel, neki akkor kezdődik a napja (nem a munka miatt). Én és anyukám pedig ennek a tökéletes ellentéte vagyunk, mert általában éjfél után fekszünk le aludni és akár délig is tudnánk aludni. Mások vagyunk, máshogyan "működünk", ennek ellenére mégis képesek vagyunk együtt élni.

"A bagoly és a pacsirta igenis lètezik" legalábbis az agyzsibbasztó, nőket hülyének néző magazinok szerint."

Hát nem...komoly tanulmányokat publikáltak a témában. Valahogy észre kellene venni, hogy az emberek nem gépek, akikre írtak egy softvert, és mindenki egyformán működik.

"Nincs olyan, hogy bagoly típus."

Dehogynincs! Magam is az vagyok. Az voltam egész életemben, és most már nagymamakorú vagyok.

Iskolás koromban is éjfél után tanultam, amikor mindenki lefeküdt, akkor fogott a fejem. Érdekes, anyám elég szigorú volt, de ezt még ő is megértette.

Mióta az eszem tudom, hajnali kettőkor megyek aludni. Annyival jobb helyzetben vagyok, hogy nekem elég 4-5 óra alvás. Én szeretem, hogy ilyen vagyok. Mindig mindenre van időm.

"Bármilyen munkád lesz reggel kell kezdeni, ahhoz pedig időbe le kell feküdni."

Nem! Jónéhány munkahely van, ahol nem reggel kezdesz. Olyant kell választani. Ráadásul a baglyok jobban bírják az időeltolódást is.

Kérdező, apádnak az a baja, hogy van még egy bagoly a házban.

Én mindig remekül éreztem magam éjszaka, amikor már mindenki aludt, és nem zavartak.

Ha lett volna a saját életteremben egy hasonló, engem is zavart volna.

Ötletetek egyébklént nincs, hogy hogy a csudába aludjon el az ember éjfélkor? Én évtizedek óta törekszem rá (na jó, inkább az 1-2 órára, mert van realitásérzékem) és szinte soha nem jön össze. Tudom, hogy a géphez ragadtságom is zavar benne, de ha lefekszem az ágyamba, akkor is képes vagyok 2-3 órán át ébren hánykolódni. Valószínűleg 24 órásnál kicsit hosszabb a saját, természetes napom, 16-18 óra ébrenlét után még kicsit sem vagyok álmos, viszont sokat kell aludnom. Már gondoltam rá, hogy jobban le kéne terhelnem magam...

Nyilván simán lehet úgy dolgozni, hogy az ember sokáig alszik, hol élnek azok, akik azt hiszik, hogy 8-ra kell járni (sok helyen amúgyis 9-re s van, ahova 6-ra, vannak éjszakai műszakok s ezek még mind a kötöttek)? Nekem elvben kötött munkaidőm volt, de 8-kor még aludtam :) Van, ahol a melót kell megcsinálni, nem ott ülni pontban.

S persze vannak távmunkák is.

Ettől még a déli kelés véleményem szerint nagyon keveseknek jó. Engem speciel irritál, ha délben kelek, kicsit elrontja a napomat, télen értékes napfényt vesztek, de nem is vagyok éjszakai típus, inkább délutáni-esti. Nem tudok éjszakázni, soha nem is tudtam.

Igenis van ilyen, bizonyos fizikai dolgokat nem tudunk büntetlenül áthágni.