Hogyan értessük meg vele, hogy nem kell ennyit főzni, mert nem bírjuk megenni?

Köszönöm szépen a válaszokat! Nem gondoltam volna, hogy ennyi családban fordul elő az ilyesmi, de úgy néz ki, hogy nem egy ritka dolog.

Anyukámnak nincsen semmi baja, nem lelki beteg, nem magányos stb.... dolgozik és nagyon szereti a munkáját, vannak barátai, akikkel rendszeresen találkozik, velünk is jó a kapcsolata és hobbija is van, ezek közé tartozik a főzés is. Szeret főzni, ezzel nincsen semmi baj, szimplán azzal van a baj, hogy rengeteg étel megy a kukába, amit ő is bán, de mégsem változtat és emiatt van köztünk konfliktus. Valamint mindenki annyit eszik, amennyit akar, tehát nem vagyunk erőszakosan megtömve vagy ilyesmi és nem élünk egészségesen, de senki sem kövér, elhízott, beteges stb...Ténylegesen az a probléma, hogy valami eszméletlen nagy mennyiségben főz és teljesen feleslegesen, mert nem tudunk vele mit csinálni. Próbáljuk elosztogatni, ha valaki jön hozzánk, akkor rögtön kínáljuk és sokszor még pakolunk is vagy, ha olyan ételről van szó pl. sütemények, akkor azt el szoktam vinni a barátaimnak vagy apukám beviszi a munkahelyére a kollégáknak stb. Ugyanakkor még így is marad... A fagyasztás azért nem lenne jó megoldás, mert a fagyasztó is tele van húsokkal, illetve nálunk sosincs olyan, hogy "na most nincsen főtt kaja/nem fogok főzni, csak vegyünk ki valamit a fagyasztóból", mert mindig van étel és, ha mindig lefagyasztanánk, akkor csak gyűlne és gyűlne... Másnak pedig nem tudom, hogy kinek adhatnánk oda, mert a környéken szerencsére nincsenek hajléktalanok, rászoruló ismerőseink sincsenek, hajléktalanszálló sem működik a városban. Valamint alapvetően annyit kellene csupán megtenni, hogy nem főz ennyit, hanem kevesebbet és akkor kész, meg van oldva a probléma, csak ezt nem olyan egyszerű megértetni vele. Talán azzal fogunk megpróbálkozni, amit az egyik hozzászóló javasolt, hogy összeírjuk, hogy ez mennyi pénzt jelent havonta és hátha elgondolkozik rajta, hogy esetleg azt másra is lehetne költeni.