Nem vagyok képes elköltözni itthonról. Szerintetek?

50: Amit a kérdező leír, teljesen átlagos magyar családi viszony, főleg ahol egyedülálló szülő van egyetlen gyerekkel. Mondom, én is ilyenben élek, egyetlen dédunoka vagyok. Butaság hozzákapcsolni a szexuális incesztust.

Te az ellenkező végleten vagy a véleményeddel, az is ugyanolyan beteges és incesztúózus, hogy egy embert, aki jobban szeretne még gyerek lenni, mint felnőtt, kiszakítanál az otthonának érzett viszonyokból gyökerestül.

Az arany középutat kéretik megtalálni.

53: Neked magaddal van problémád.

Mit zavar, hogy más mit választ? Talán zavar, hogy van olyan választási lehetősége, ami neked nem volt.

Hogy ennyire ragaszkodik a szüleje valakihez, mert téged bántottak, kidobtak, nem támogattak érzelmileg, nem volt összetartozásérzés. Hát a te szüleid voltak a betegebbek, nem a kérdezőé.

Ha valaki 2 lehetőség közül maga választ, szíve szerint, szerinted bánni fogja, hogy nem azt választotta, amit kevésbé akart? Ugye nem hiszed ezt el, ezt a csacsiságot, amit az előbb megfogalmaztál?:)

...

Anyukám halála után hazaköltöztem az idős apámhoz, hogy ne legyen tök egyedül, legyen aki ellátja, legyen egyáltalán társasága (a barátai korábban meghaltak a környéken).

Nem elég nekünk, hogy gyászolunk, hogy 25 év harc után össze kell csiszolódnunk ( a béke teremtő anya nélkül kell boldogulnunk) még itt azt is meg kell tudnom, hogy vérfertőző viszonyba fogunk lépni/ abban vagyunk.

Jézusisten, néha elgondolkoztok azon, mit írtok le? Tényleg ilyen beteg az elméd?

Most elmondom neked, hogy én ugyan ebben a helyzetben voltam. Csak nálunk Anya elköltözött, szét mentek elég csúnyán. Én Apával maradtam, tartottam benne a lelket, én is depressziós voltam. Aztán lett párkapcsolatom, később én össze akartam költözni pedig nagyon fájt egyedül hagyni Apát. Ő is sokat járt akkoriban a kocsmába, de arról ha maga nem akar leszokni, én nem tudtam... Amikor lett párja, akkor már kevesebbet jár azóta. Én pedig elköltöztem idő közben és SOSEM mondott nekem ilyet, hogy hálátlan és hasonlók. Nekem mindig azt mondta ez az élet rendje.

Ne haragudj meg, de a te apád zsarol keményen érzelmileg. Párommal csinálta ezt az anyja... Azért költöztem én hozzájuk. Láttam milyen az! Ő is kb így van emiatt, hogy a családja bármit megtehet, megbánthatnak engem is őt is, mert a vérség bla bla... Ez nem ment fel minden alól! De úgy bele nevelték belé is, hogy bár külön élünk, még mindig isszuk a levét. Emiatt a hozzá állás miatt sok a vita.

Gondold át! Nem a ti hozzáállásotok a normális. Egész életedben nem lehetsz otthon, apádnak nem szülhetsz gyereket! Ne hagyd már magad te is zsarolni! Nem kötelez semmire a vérség, mert a tetteken múlnak a dolgok! Persze attól még család, de nem mentség! Ne mentsd fel apádat minden alól! Az ivás helyett másképp is megbirkózhatott volna ő is a dolgokkal! Ki fogsz égni majd idővel ebben. Te döntésed!

Nekem sem volt könnyű elköltözni. Most is sokszor sirva jövök el otthonról mert bűntudatot érzek mert magára hagytam, bár ez az élet rendje. De megtettem, mert a saját életemet is élni akarom. Lehetőségekhez képest sokszor haza megyünk. De neki is meg van azóta a saját ritmusa.