Miért viselkedik így a 17 éves lányom?

Sok jó dolog hangzott már el, én leginkább 2,3,4,9,11 válaszokkal értek egyet.

Arra törekednék, hogy sikerélményt érjen el és dicsérhessem. Ha nem a tanulásban, akkor másban.

Nem büntetném, nem vonnék meg tőle semmit, hanem biztatnám és a legkisebb iskolai teljesítményt is dicsérném.

Most már valószínűleg vesztett állásból indul neki a tananyagnak, hisz óriási hiányosságai lehetnek. Ez pl. idegen nyelvnél gyakorlatilag behozhatatlan, de matematikánál is nehéz ügy. Ráadásul a tanárok is biztos berakták a "rossz tanuló" skatulyába, ahonnan nagyon nehéz kimászni.

Valahogy úgy érzem, lelkileg nagyon távol vagy a gyerekedtől. Mintha főnök-beosztott viszonyban lennétek, nem egymást szerető családtagok.

Csak akkor tudod befolyásolni a gyerekedet, ha helyre áll a szeretetkapcsolat közöttetek. Ezért érdemes külön programokat is csinálni, hogy ne csak a kötelességek, mindennapi teendők körül forogjon a közös életetek.

Az a baj, hogy a "megnevelést" most már elég késő elkezdeni. Írtad, hogy már kicsinek is ilyen volt. Mit tettél AKKOR annak érdekében, hogy változzon a helyzet. Ahogy fentebb írták: milyen közös programokat csináltok? mennyit beszélgettél vele - bármiről? mennyire érdeklődsz az egyéb dolgai iránt (pl.: barátok, fiúk).

Én úgy veszem ki az egész sztoriból, hogy eddig kb. minden rá volt hagyva, néha kicsit megbüntetted, azt' csókolom. Ezt korábban kellett volna elkapni, most már max. tűzoltás jelleggel fog működni bármi. Első lépésként ülj le vele, és BESZÉLGESS. Ne csak próbáld, csináld!

"Miért viselkedik így a 17 éves lányom?"

Mert kényszerűen kell valamit csinálnia amit nem akar.Te sem csinálsz olyat amit nem akarsz,nem foglalkozol olyasmivel ami nem érdekel.

Ezzel alapjáraton nincs probléma, mert nem elnyomható típus, él a kozmikus szabad akaratával ami elidegeníthetetlen joga.

Azt kell elérned nála, hogy legyen motivációja.Ha megvonsz tőle dolgokat és feltételeket szabsz, azzal csak nagyobb ellenállást váltasz ki és ellenség szerepet vállalsz.

A gyerekednek nincs célja, ez nem meglepő 17 éveseknél.Mi az ami őt érdekli, amiért lelkesedni tud, ki ő, miért született, mit gondolsz?

A pszichológust nem úgy gondoltuk, hogy te őt elviszed és ott ülsz vele. Kettesben kell maradnia a pszichológussal és akkor van esély rá, hogy megnyílik.

Sok jó tanács volt, a közös programok fontosak lennének, de ezeket eddig kellett volna főleg, mert egy 17 éves már nem lesz motivált, hogy az anyjával kiránduljon.

"Ő is próbálja jó útra téríteni."

Arra nagyon vigyázzatok, hogy ne érezze ezt:

"A szüleim szerint vagy úgy csinálom ahogy ők gondolják, hogy kell, vagy rosszul."

Ez egy nagyon romboló érzelem, és csak a haragot növeli irányotokba.

Egyébként most abban a korban van amikor veletek egyezik a legkevésbé.

Van neki olyan nagynénije, nagybácsija akit szeret?Bármilyen fiatalabb rokona, aki már letudta az iskolákat és szót értene vele?

Én sem tanultam sosem ,sose volt kedvem ezekhez.Igazabol ez azért volt mert elkönyveltek engem a környezetem és saját magam hulyenek .

Viszont ahogy telt múlt az idő ,kimentem a nagybetűs életbe,és gyárakban dolgoztam emellett kemény fizikai munkát is.Ezutan nem érdekelt,hogy magam szerint illetve mások szerint hülye vagyok-e.Elkezdtem tanulni és lásd egyetem lett belőle.

Ezzel csak azt akarom mondani,hogy a lányodnak meg kell tapasztalnia a saját bőrén ,hogy milyen jövője is lesz ezzel az eletfelfogassal.

Persze ha ti elfogjatok ezt tűrni,akkor sajnos csak akkor fogja ezt megtapasztalni ,ha ti már nem lesztek és akkor már neki sem lesz vissza út..:/