A szüleim szerint szégyellnem kellene magam. Vajon ennek így is kell lennie?

Nagyon sokszor kiírtad már.

Keress munkát, valamit muszáj lesz, aztán költözz el abból a mérgező környezetből.

#8. Nem minden autista olyan, mint az Esőemberben, gondolom magasan funkcionálió autista a kedves kérdező.

Annyit tudok mondani, hogy a munkahelyek már csak ilyenek, ott még a normálisak is utálják egymást, a jópofizások csak látszólagosak, de én már beletörődtem, és nem akarok senkivel barizni, végzem a munkám, és kész.

Ha te is túlteszed magad rajta, és találsz munkát, akkor már önállósodhatsz, és otthagyhatod a szüleidet. Mert ilyen érzelmileg lehúzó szülőket sürgősen el kell hagyni, havi egy látogatás, és cső.

"De én egy senki vagyok, mások szerint is. "

Az vagy akinek hiszed magad, nem az akinek mások hisznek.

Ne coglalkozz azzal amit próbáltak eddig a szüleid beléd táplálni. Gondolom nekik az fájt hogy nem tudtak veled minden területen dicsekedni, mert sajnos vannak szülők akik "másnak" szülnek. Te egy értékes lány vagy, de ezt el kell hinned, illetve bíznod magadban. Ha esetleg ismersz autista csoportot, próbálj kapcsolatba kerülni velük, hogy lásd mire képes egy autista.

És csak a végére írnám ide hogy én is autista vagyok, és 2 gyermekem is az. És teljesen átérzem a helyzetedet, mert én is mindenhonnan ki voltam rekesztve. De aztán jött egy pillanat, amikor eldöntöttem hogy megyek a saját fejem után és nem hagyom magam lehúzni. Azóta családom van, szakmám és egy jó munkahelyem. Fel a fejjel!

Miért nézed le magad?

Csak te tudhatod, hogy mire vagy képes és mire nem.. :)

Itt minden második embernek ajánlják a mérgező szülő c könyvet, mintha az bármin is segítene vagy megfejtés lenne az élethez.

És ha elolvassa akkor mi van? Akkor is egy depis balfsz marad.

Az a baj, hogy csöpög belőled a szerencsétlenség és az önsajnálat: engem mindenki utál, sehol se számítok, autista vagyok, nyomorék vagyok, senki vagyok......

Te most tényleg így éltél le 25 évet az életedből és nem tűnt fel az elmúlt 10 évben, hogy ennek így nincs értelme?

Itt amúgy mit szeretnél tőlünk mit írjunk? Nyilván otthon fogsz ülni a kisszobában és sajnálod magad ezerrel, bármit is mondunk.

Figyisz, én hallássérült vagyok, hallókészüléket viselek mindkét fülön. Emiatt az emberek részéről ugyanezt a lenézést tapasztaltam, mint Te. Főiskolàt, majd egyetemet végeztem, viszont nem tudtam vele elhelyezkedni.

Kijöttem Németországba. Itt mindenkit elfogadnak, legyen az autista, hallàssérült, tolószékes, sötétbőrű stb.

Felszabadító érzés volt megtapasztalni azt, hogy kikerülve a többségében intoleràns emberek lakta balkánról a nyugati, elfogadó társadalomba belecsöppenve megélni azt, hogy látom azt, hogy elfogadnak az emberek.

Néha hazalàtogatok, olyankor mindig visszaesek abba a helyzetbe, hogy nekem szégyelnem kell a fülemen levő készüléket, mert làtom az emberek csodàlkozó, olykor megvető, lenéző pillantàsait. Màr másnap mennêk is vissza Németországba, alig várom, hogy leteljen az erre az alkalomra kivett pár nap szabim.

Ha gondolod, beszélhetünk privàtban.

33f